Eltekintve attól, hogy főnökünk családjában forogni magában véve kellemes megtiszteltetés, az ember a principálisa feleségében jóindulatú szószólót szerez magának, ha az a mindenesetre lehetőleg kerülendő, de azért épp annyira lehetséges eset állna elő, hogy az üzleti munkában tévedés esnék, avagy a principális elismerése imitt-amott elmaradna.

Kapcsolódó idézetek

1. Sokkal elfogadóbb légkör alakulhat ki köztünk, ha házastársunk mondanivalóját információközlésnek fogjuk fel, nem pedig véleménynek, amit helyre kell igazítanunk. Gary Chapman
2. Van, hogy tovább megyek, mint ameddig kellene, és egy-egy vitában kimondok valamit, amit nem kellene. Olyankor elszégyellem magam, bocsánatot kérek (...), és emlékeztetem magam arra, hogy micsoda nagy szerencsénk van azokkal, akik körülöttünk vannak. Hogy ott vannak. Hajlamosak vagyunk evidenciának venni a jelenlétüket, pedig egyáltalán nem törvényszerû, hogy egy család, a maga defektjeivel és állandó hiányzóival, mégiscsak ennyire kerek egész legyen, mint a miénk. D. Tóth Kriszta
3. Feleségként másvalaki érdekeit ugyanolyan fontosnak kellene tartanom - néha talán még fontosabbnak is, mint a sajátjaimat. Allison Pataki
4. Ha pozitívum jut eszembe valakiről, azt megmondom neki, ha negatívum, azt megtartom magamnak. Kitûnően lehet támogatni ezzel a partner személyiségét! Lux Elvira
5. Mindannyiunkkal előfordul, hogy például bizonyos információkat elhallgatunk a másik elől. Ez erkölcsi szempontból megkérdőjelezhető, de van úgy, hogy erősíti a kapcsolatot. Bereczkei Tamás
6. Kételyt ébresztene bennünk egy ember iránt, ha azt hallanánk róla, hogy okokra van szüksége ahhoz, hogy rendes ember maradjon: annyi bizonyos, hogy nagy ívben elkerüljük a társaságát. A "mert" szócska bizonyos esetekben kompromittál; az ember időnként önmagát cáfolja meg egyetlen "mert" szócskával. No most már ha azt halljuk a továbbiakban, hogy az erény efféle aspiránsának rossz okokra van szüksége ahhoz, hogy tiszteletre méltó maradjon, akkor az még nem ok arra, hogy fokozott mértékben tiszteljük. De ő csak megy tovább, eljön hozzánk, és az arcunkba mondja: "Ön zavarja moralitásomat a hitetlenségével, Hitetlen úr; ameddig nem hisz rossz okaimban, akarom mondani Istenben, a büntető túlvilágban, az akaratszabadságban, addig igenis akadályozza erényemet..." Friedrich Nietzsche
7. A rossz hír gyorsan terjed és amikor megérkezik, valahogyan meg kell birkóznunk vele. Ha a férj azt mondja, ő továbblépett, mi elfoglaltságot keresünk, hogy elterelje figyelmünket. Ha a számlák felhalmozódnak, megtaláljuk a módját, hogy plusz pénzhez jussunk. Ha van egy titkunk, ami túl szörnyû ahhoz, hogy elmondjuk, megtanuljuk magunkban tartani. De emlékeznünk kell rá, hogy a kapott rossz hír néha jó hír is lehet álruhában.
8. Egyik ember szülészt keres gondolatai számára, a másik valakit, akinek segíthet - így keletkezik a jó beszélgetés. Friedrich Nietzsche
9. Megvallom, szerény véleményem szerint egyáltalában nem dicséretes dolog mindent elbeszélni, még ha személytelen formában tesszük is. De mivel a gondolat dermedt és béna, amíg a beszélő igazi kapcsolatot nem talál hallgatóival, megbocsátható, ha azt képzeli, hogy egy megértő, együttérző, ha nem is egészen bizalmas jó barát figyel a szavára. Így fölenged az ösztönös tartózkodás, az ember elmond egyet-mást arról, ami körülötte, és arról is, ami benne van, anélkül, hogy legbensőbb énjéről letépné a fátylat. Ilyen értelemben és ilyen határok között, azt hiszem, jogos az önéletrajz is, és nem sértjük vele sem a magunk, sem az olvasó érzéseit. Nathaniel Hawthorne
10. Rendesen idegenek előtt palástoljuk hibáinkat s személyiségünk jó oldalait fitogtat­juk, míg azokkal, kikhez a szív és vér legerő­sebb kötelékei fûznek, kíméletlenül éreztetjük változó kedélyhangulatunk minden szeszélyét, hibáink egész súlyát, hanyag magatartásunk kiábrándító hátrányait. Pedig mily édessé, nyájassá válnék a családi kör, ha mindenki ünnepi ruhában mutatná be egyéniségét, ha kölcsönös elnézés, egymás iránti tisztelet, szelídség és finomság uralkodnék a házinép között! Wohl Janka