Én legnyomorúbb minden bús hölgy között, Ki szívtam zengő vallomási mézét, Most e nemes, fölséges észt, miképp Szelíd harangot, félreverve látom!

Kapcsolódó idézetek

1. De nincs, ki szórja széjjel búm homályát, Én szenvedek mélyen s ártatlanúl, S mosolygni többet e száj nem tanúl. Kölcsey Ferenc
2. Hideg szívvel, közönnyel nézek mindent, Ami még nemrég lelkemig hatott; Mi lett belőlem? Emberek közt járó, El nem siratott, bús élő halott. Ady Endre
3. A legkeményebb szívet szerettem volna magaménak tudni, de már ez a szomorkás öröm is ráébresztett, milyen esendő, milyen sebezhető az emberi a szív. David Levithan
4. Csak egy darabka hús; látatlanul, Kíváncsi szemtől rejtve dobban; Hol viharozva, vészesen, vadul, Hol mélabús, merengő nyugalomban. Egynek szelíden suttogó öröm, Másnak bőszen kiáltó kárhozat. Eszemet rajta hasztalan` töröm: Nem fejthetem meg, óh szív, titkodat. Reviczky Gyula
5. Ezelőtt bús szívem hervadni indúla, Titkos óhajtással gyakorta jajdúla; De mihelyt láttalak, csuda, mint újúla, Minden akkori búm örömre fordúla. Gyöngyösi István
6. Amerre nézek, mindenünnen oly Rémes nyomor mered rám szörnyü szemmel, Hogy bûnnek tartom boldogságomat, És eltelek bánattal, gyötrelemmel! Ábrányi Emil (ifj.)
7. Sok-sok dalt zengtem, de hiába: az asszony a másé! Énekek éneke volt. Sárba esett rongy lett. Fazekas István
8. Ki tegnap voltam, sírba szállt Veled, Ma más vagyok, megroppant keserû, Céltalan asszony, könnyázott szemû. Várnai Zseni
9. Õ ott van minden csepp könnyben, Õ ott van minden halk szóban, Õ ott van minden lágy szellőben, Õ ott van minden boldog nőben, De nem, nem az enyém. Hobo Blues Band
10. Ki után ájult búval nézünk. Egy régi, kényes, édes dámát, Kegyetlen szépet siratunk, Bennünk sarjadtat: asszony-részünk. Ady Endre