Ha lelkem olykor kóbor kiskutya, ne kösd meg láncra, hagyd csak kóborolni, meglásd, magától sompolyog haza, nem kell örv hozzá s más effajta holmi, bundácskáját nem kell ám elporolni, csak hagyni kell, sorvassza bú s hideg: eszébe jut akkor majd jó kezed, mely hajdanán oly sokszor elbecézte s farkát csóválva visszaténfereg úrnője ringó-ringató ölébe.

Kapcsolódó idézetek

1. Vissza ne tarts olyat itt, akinek nincs kedve maradni, éppígy el ne zavard azt, ki maradni akar, és ne riassz fel olyat se, (...) kit a gyöngéd szender a karjai közt tart, ha leitta magát; azt, aki ébren vár, sose küldd, hogy menjen aludni, minden kényszer elég ronda, csak elkeserít. Theognisz
2. Beengedtem egy állatot, amit megfékezni nem tudok. Ha csengő szól, megébredek, de felébredni nem merek. Kérdezem, mi kell neki, a választ ő sem ismeri. - A lelkem vidd, az útba` van! A lélek oly haszontalan. Vad Fruttik
3. Jobbá nem teheted, hagyd árva-magára e testet s szállj ki belőle, suhanj, vissza a csillagokig. (...) És ha a mostoha végzet ûz ide vissza a földre, csak nyomorult ember, csak ez az egy sose légy. Janus Pannonius
4. Adj csak szabadságot a gyenge embernek, ő maga gúzsba köti és visszaviszi. Ostoba szív a szabadsággal se megy semmire! Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
5. Halkan ha hozzád kopogok, ne fordíts hátat, ne menj mással, nyújtsd a kezed, és boldogságom add meg egy könnyû mosolygással. Ladányi Mihály
6. Néha ahhoz, hogy megtartsunk valamit, nem kell feltétlenül szorítanod. Bátran nyisd szét a tenyered, és engedd el, amit addig abban őriztél, mert idővel, ami fontos, úgyis visszatér hozzád.
7. Olyan vagy, mint azok a kutyák, rosszul bánnak velük, nem kellenek senkinek egész életükben, beléjük rúghatsz újra és újra, de mégis visszajönnek hozzád, törleszkednek, csóválják a farkukat. Könyörögnek. Remélik, hogy ezúttal más lesz, ezúttal majd jól csinálnak valamit, és szeretni fogod őket. Paula Hawkins
8. Ha gond vagy bosszúság napomat árnyba vonja, s forró csókjaidat csak úgy lanyhán viszonzom én - ne gondolj semmi rosszra, ne kételkedj s ne haragudj! (...) Nem hagylak cserben én, de ha te elhagysz engem, vád csap rád, magány, rettenet, s belátod: csúf a sors, s becsülni kezded csendben fanyar, hûvös szerelmemet. Jakov Petrovics Polonszkij
9. Arra kellek, hogy ne legyél egyedül, engedd el a lelkem, menekül. A kivetett hálód szorul a nyakamon, engedj szabadon! Intim Torna Illegál
10. Hûtlen szívem vezesd immár jóra, harcos eszem csábítsd nyugovóra, add, hogy a bûnt többé ne keressem, add, Uram, hogy mindig őt szeressem. Berczeli Anzelm Károly