Idelátszik a temető széle; Abba nyugszik az én szemem fénye. A koporsó öleli helyettem. Most tudtam meg, milyen árva lettem!

Kapcsolódó idézetek

1. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
2. Árva vagyok, árva, Mint mezőben tarló, Kinek ékességét Elvette a sarló.
3. Mi nekem ez a föld? Temető. Mi nekem az égbolt? Szemfedő. Mi nekem az élet? Siralom, Benne árvaságom Siratom. Fülöp Áron
4. Ha látnád, milyen elárvult vagyok. Egy könny tûnődik bennem hajnal óta.
5. A semmivel naponta szembenézek. Didergő meztelen szivem nem védi rég igézet. Ember vagyok. Szem és tudat, ki lát, hall, érez, eszmél. Tudom, hogy sokkal boldogabb, ha együgyûbb lehetnék. Légy ölelő part, menedék veszendő életemben, kevés, ha nem lehetsz elég, de mégse hagyj el engem. Lator László
6. Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél, Mint egy angyal, olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tûntél, Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem, Bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem. Children of Distance
7. Már azt hittem vége már azt hittem sosem én már nem kelek többé életre de aztán lement két nyár két nyár gyász két év árvaság álltam a menzán leesett a villám és aki rátalált az lett a hazám. Tisza Kata
8. Állok itt most kiraboltan, szerelemből számûzötten, félig élve, félig holtan, állok árván, megraboltan. Utassy József
9. Egyedül állok a sötétben Nem látok több fényt Az életet kellett volna megkeresnem Csak sebeket kaptam, nem reményt.
10. A temetőben az a vigasztaló, hogy ők halottak, ellentétben velem. Valaha emiatt bûntudatom volt, de ma már nincs. Meir Shalev