Kerek háromszáz esztendő Vackorfának elegendő, Sok víg hajnal, sok kis madár Bogas ágam meglakta már, Sok avar gyûlt meg alattam, Sok kis magnak bölcsőt adtam, És gallyaim vígan hordták Gyermeküket, a vackorkát, Megtermettem fiam, lányom, Most megtermem hervadásom.

Kapcsolódó idézetek

1. Rég elhagyám az enyhe révet, Hátam megett már évre évek Úgy torlanak, mint tengerár, S új rév, koporsóm csendje vár. Vargha Gyula
2. Ember, állat jó kedvébe, Fagyos télnek vége, vége, De szép megint a világ! Hol bús avar volt ősz óta, Fölcsendül a madárnóta, S nyílik a sok szép virág. Benedek Elek
3. Minden kornak megvan a maga rügyezése, virágzása, hervadása. Az ember többször virágzik és hervad életében. Az ember, elmélkedett, közelebb áll a fákhoz, amelyek újra meg újra megismétlik a virágzás és a termés időszakát, mint bármi máshoz. Ez reménységre jogosít. Mindig. Eduard Petiska
4. Kibírtam én már sok telet, Míg jöttek a jégtörő szelek, S gallyaimon, mint húrokon, Új fuvalmak zenéltek! Így múlnak, újulnak évek... Én az időkkel bátran szembenézek! Tompa László
5. Termő ékes ág, te, jó anya, életemnek első asszonya, nagy meleg virágágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely. Weöres Sándor
6. Szép, mosolygó violaszál az én virágom, Nincsen is szebb, azt dalolja a madár az ágon. Szép az égő pipacs, szép a gyöngyvirág is; De a legszebb most itt ragyog előttem, Sohasem fog elhervadni, hogyha megöntöztem.
7. Hûvös lett és tüzet gyújtottak. A tûz mellé kiterítették a bundát, s elhevertek rajta. Az égbolt megtelt csillagokkal, s később feljött a Hold. Õ a leány ölébe hajtotta fejét, s a leány énekelt. (...) Reggel kergetőztek a harmatos fûben, mint az őzek. Aztán megferedtek a forrás vizében. Locsolták egymást és kacagtak, és az erdő csengett a kacagásuktól és a fák, a mókusok, a madarak, akik látták őket, csodálkoztak, és boldogan kérdezték egymástól: visszatért-e a világ kezdete? A boldog idő? Wass Albert
8. Cinege énekelt, s követtem, hogy lássam, Illatos mezőkön lépkedett a lábam, Tavaszi színekbe öltöztek a gallyak, Aranyesőt, rózsát öntözött a harmat. Titkon begyûjtöttem néhány cseppet én is, Utána született e rövid poézis. Meglocsoltam mindent, amerre ma jártam... ...de a rózsavízzel csakis terád vártam. Hintázik a virág a tavaszi szélben, Ugye locsolásért tojás lesz a bérem?
9. Könnyüvérü, játszi gyermek, Semmi híja énekemnek. Évek mulva más a dal. Mire teljes lesz a rózsa, Mézet lop a lepke róla, Vagy letépi zivatar. Reviczky Gyula
10. Ahány levél lengedez szél ringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fûszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon. Móra Ferenc