Ugrás a tartalomra
Mindenki elhagyott.
Nincs senki már.
De visszajár, még visszajár egy árnyék:
- Semmit se fáj, hogy minden elhagyott -
Õ fáj még. Fáj még...
Kapcsolódó idézetek
-
Énnekem már nem fáj semmi,
És örömet semmi nem ád.
Csak emléked fáj még... oh hogy
Örökké emlékezem rád!
Vajda János
-
Bárhogy fáj: Elmúltál!
Gyáva perc,
Te bûntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már.
Ákos
-
Már nem érzem, hogy mellettem lenne. Azt hiszem, már nincs itt. Azt hiszem, elhagyott, végleg elment.
-
Elhagyott engem. Megölte magában a múltat, és új életet kezdett. (...) Elment, és elvitte magával a lelkemet. Mindössze fájó ürességet hagyott bennem.
-
Az, hogy "nincs", hogy "elveszett", hogy "elhagyott", hogy "elmúlt" - fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.
Müller Péter
-
Olyan lettem; mint akit
elhagyott, aki még nem is szerette.
Valami személyhez nem kötött szerelem
fájhat. Világos esték, még alig ment el.
Világos esték, és mégis elment. Világos
esték, és hogyha elmegy, ki marad
tőlem ilyen távol? Mert most a mások
szeretete kell. Az én szeretetem sosem
lehet elég megtartani magam.
Lászlóffy Aladár
-
Ami a legjobban fáj, nem az, hogy nincs többé. (...) Ami igazán fáj, hogy emlékszel, hogy ott volt... de aztán idővel már az emlékek sem fájnak.
-
Megint elment a nap,
ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.
Balázs Fecó
-
Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem.
Nincsen cél, hiába is képzelem.
Nincsen út, nincs semmilyen történetem.
Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem.
Vad Fruttik
-
Nem haragszom, hogyha elhagysz engemet,
Mert a nap is elhagyja a kék eget.
Sötét gyászom hallatszik a végtelenig,
Fáj a szívem, fáj a megrepedésig.