Mint a kanyar sarkába döfött Sírkereszthez a fakókék mûvirág Úgy vagyok én is rögzítve hozzád Bonyolult drótozással Melyet a vihar és a rozsda gyakran megtép.

Kapcsolódó idézetek

1. Síromra tegyetek egy szál vadvirágot, az kísérje utam, amerre majd járok.
2. Mint égve felejtett lámpában a villanykörte izzik bennem a fájdalom bár lennél porcelánedény összetörnélek keresztet vetek a táj homlokára amerre mentél visszafordíthatatlan az út mint a folyó kétszer nem léphetsz bele ugyanabba a tévedésbe. Pethes Mária
3. Ha majd a gyászos elmulásnak Örök homálya rám borult, Küldj a síromra, én szerelmem, Egy tubarózsa-koszorút. Heltai Jenő
4. Hiányod belém fûződött, mint fonal a tûbe. Most mindent, amit teszek, annak színével varrom. William Stanley Merwin
5. Szeretlek én, mint harmat azt a kelyhet, Mit hûvös-vizû rét hajadba rejtett, Szeretlek én, mint fészkét a madár, S elfáradt lelkem hozzád visszajár.
6. A szerelem, mely felkentté tesz, szintúgy keresztre is feszít; s bár terebélyesedsz tőle, megmetszi ágaid. Kahlil Gibran
7. Az emlékezet elég kusza növény. Körbefon, átölel, és néha úgy a nyakadra tekeredik, hogy szinte megfulladsz tőle. Lascar
8. Mikor árnyékod egy rózsára emlékeztet, Oly szorosan ölelnélek, Még ha töviseid meg is szúrnának, Nem engednélek el. Nem bánom, a fájdalom Édes, gyötrelmes nektárrá válik. One Ok Rock
9. Az élet fényes ígéret-levelekkel bocsájt útnak: de nem vált be egyet sem, s mi hamar észrevevén, hogy meg vagy csalva: szomorúan mégy tovább az egyhangú ösvényen; a remény nem világít előtted, az emlékezet bús képekkel kísér; néha megállsz, nem nyíló virágok, hanem gyászos sírok felett, melyeknek szomorú füzei közt, kedveseid nevét súgja füledbe a szellő. Keserûen érzed: hogy veled mint labdával; kénye, kedve szerint, csak a véletlen játszik. Tompa Mihály
10. Hiányzol nekem, mint özvegy gyászol, Néha eltörik, mi törhetetlen, ha nem vigyázol. Punnany Massif