Néma ezüst holdfény fenn, Az Öröklét Örökös Csendjében Csak a szél és én jár benn, Az Elmúlás Szomorú Kertjében.

Kapcsolódó idézetek

1. Lelkem csendjében összetört ábrándok cserepén csikorogva jár a magány. Pethes Mária
2. Odakint éjszaka van már: hallgatnak a fák, elült a szél a sötétség dús párnáján, elpihentek a száraz levelek; halkan becsukta öreg naptárját az emlékezet is, és csak az idő ballag a végtelenség néma országútján. Fekete István
3. Lelkem kertjének ajtaját Örökké zárva tartom... Virágjaim nem látja más, Csupán a hajnalhasadás S a csillagfényes alkony. Ráskai Ferenc
4. Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap, A gyûlölet végre a múltra marad, És a fák, a vizek, és a tétova szél, S a néma hegyoldal is újra beszél. Dés László
5. Ne jöjj el sírva síromig! Nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom, Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén.
6. Isten veled, szép nyár! Maholnap Megsápad újra völgy, halom... A szél már ébred s zúg a fák közt Különös, méla hangokon. Ösmerem én e hangokat jól, Ha hallom, tudom, hogy te jössz, A sûrû árnyak fátyolában Lassú léptekkel, hûvös ősz. Darmay Viktor
7. A szél sír, az avarba bújva, zörgő nótáját fújja, s a rőt alkony mélabúja énekli szívembe magát. Keresztury Dezső
8. Még sudár, egyenes a hátam, De a fejem meghajlik lassan. A tükrömtől már mit se kérdek, Nem előre, de visszanézek S ülök a csöndes alkonyatban.
9. Holt fény az ifjúság, már nem dereng föl, S néma a múltnak szája, az a kedves. Nő az idő mögöttem... s én - kihúnyok. Mihai Eminescu
10. Megálltam, A szélnek háttal. A távolság mit sem ér Csak hagyom, hogy Mosolyom Elsodorja hozzád A szél. Vámos Robi