Nyakas a parasztgazda, faragatlan fajta. Kajla bajsza alatt kacag, ha dagad a flaska. Haj-jaj, ablak alatt dalra fakad, s szakadatlan hajtja, Ha laza a gatyamadzag, csak kalap van rajta.

Kapcsolódó idézetek

1. Édes dolog a barátság, kényeztető balzsam, Száll, mint a nyugalom madara: boldogan, halkan... Percy Bysshe Shelley
2. A halandó, jó s gonosz egyformán magabízó, minden tettében puszta szeszély vezeti, míg utoléri a balsors: akkor jajgat, odáig tátott szájba galamb: biztat a lenge remény.
3. A fedezékben a vadász Száz kamuflázs közt csúsz és mász, Még hápogást is imitál, Hogy hasson a csalimadár. Így pörgeti felnőtt agyát, Hogy rászedhessen - egy kacsát. Frederic Ogden Nash
4. Gyér a búza? Nem akar megnőni? Mi lesz így? Katasztrófa. De boldogok vagyunk, mert itt a természet, itt, testközelben, itt vannak velünk a növények, az állatok, összefonódtunk velük a bőven kitolt nyugdíjig, s talán még sokkal tovább egy megbonthatatlan házasságban. Ásó, kapa, trágyavilla, nagyharang. Hartay Csaba
5. Van lágy téli szomorúság, az hideg és szép és nincs oka, és van sokkal szebb szomorúság is, olyan, mint a hajamba gabalyodott varjú: én magam vagyok a kalitkája. Kemény Lili
6. Házasodtam, beh rossz fajta, Emelt főmet búnak hajtja; Emészti az életemet, Azzal együtt víg kedvemet.
7. Van olyan madár, amit nem szabad kalitkába zárni. Hisz a tolla túl fényes, a dala pedig édesen és vadul cseng. Szóval nem tehetsz mást, el kell engedned, vagy az is megeshet, hogy amikor eleséget viszel neki, és kinyitod a kalitka ajtaját, valahogy kihussan, mielőtt még észbe kapnál. És ez a részed tudja jól, hogy bûn volt bezárva tartani, és először átjár az öröm, de ugyanakkor a hely, amit elhagyott, sokkal szürkébbé, üresebbé válik azután, hogy szabadon eresztetted. Stephen King
8. A tanulatlan paraszt megfigyeli az elemeket maga körül, s megismerkedik gyakorlati hasznukkal. Ennél többet a legtanultabb bölcselő is alig tud. Ha sikerül is megfejtenie valamit a természet fátyolfedte arcáról, annak megannyi halhatatlan vonása továbbra is csoda és titok marad. Mary Shelley
9. Fázol? - Én égek; lázam rád adom; Betakar majd a bolyhos izgalom. Menekülésre nincs már utad; Szinte hallom, hogy vacog a fogad. Ártatlanságod zászlaját leejtve, Nem mint győztesre, mint szövetségesre Tekints reám - óh, néma ünnepély - S én ígérem, hogy megbékít az éj...
10. Az a kis ember ott belül ugrál, torz fintort vág, nevet; fejedben lakik, agyvelőd az ágya, ablaka szemed. Ha torkod sírás fojtogatja, s keserûséged könnybe gyûl, szemtelen hangján felkacag az a kis ember ott belül. Kálnoky László