Oh, de borus, oh, de sötét, Vígasztalan a jelen... Ifjúkorom boldogsága Csak kínzó seb szívemen, Égő pokol és kárhozat Az én egész életem!

Kapcsolódó idézetek

1. Mintha ifjúságom bús öregkor lenne. Nem szeret, nem lángol piros szenvedéllyel; Borús, barna árnyék borul a lelkemre, Mely beteg és sápadt, mint hûs, holdas, éjjel. Jovan Ducic
2. Fáj a szívem, hiába tagadom. Gyászt hordok érted boldog ifjúság. Fátyolként lengjen emléked körül Engem, a bölcs öregség koldusát. P. Jánossy Béla
3. Mintha ma minden Szomorúbb lenne... (...) Mintha a napfény Nem tündökölne... Mintha a szívem Meg volna törve... Nadányi Zoltán
4. Most Vihar s Elmúlás borúl, Jelenre, Múltra, konokul, Jövőm ragyogjon énvelem, Szép reménnyel neked s nekem. Edgar Allan Poe
5. Az élet minden hullámverése elborít, és újabban egy kínos furdalás okoz pokoli fájdalmat: hátha megérdemlem, hátha a világ jó, s a rossz én vagyok! Ady Endre
6. Szivárvány, vagy valami más, egy fájdalmas szívdobbanás, fény az éjjeli sötétben, vágy a szerelem ölében, te vagy nekem. John Cure
7. Oh te legszebb álom! te legszebb valóság! Te legédesb bánat, - te fájó boldogság! Te feltalált pokol, - te elveszett éden! Te fenmaradt sugár az elborult égen: Imádva borul le te előtted lelkem: Te legszentebb emlék - oh első szerelmem! Soha nem feledlek! Kisfaludy Atala
8. Ifjuságom - minden, minden oda van, Körülnézek egy vigaszért - hasztalan! A mik engem az élethez kötöttek: Mind széttépve szálai az örömnek. Tóth Kálmán
9. Amikor elváltunk, szívem fénylő lángja Kialudt örökre sötét éjszakába`... Komor bánattá vált tündöklő reményem, Fojtogató kínná égő szenvedélyem... - Sötét, bús fellegek nyargaltak az égen. Ady Endre
10. Csak te tartasz foglyul engem S csak a szívem csupa seb; A neveddel ajkaimon Halok meg! - úgy édesebb. József Attila