Poétákat olvasgatok, Kiket a hír fel nem kapott, Bár lantjukon már régóta, Jó régóta zeng a nóta. (...) Szegényeket úgy sajnálom: Mennyi vágy és hiú álom! S ha valóra egy se válik: Mennyi bánat mindhalálig!

Kapcsolódó idézetek

1. Mondd azt, hogy úgy vársz, mint hajnalt az ég, S álmomban szöktetsz át sok rossz mesén, Biztass, hogy tiszta a szándék, a cél, S mostoha ágyban nem ébreszt a fény.
2. Minden nap fáradt lánggal ég, nélküled. Egyedül meddig bírom még? Minden nap várom, hova sodor a szél, De úgysem hiszem el, Hogy igazán itt felejtettél. Amíg jót ígérsz, Te jót remélsz, Hát lépj ki álmomból, Ahol régen élsz!
3. Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. Majka
4. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály
5. Isten! Szó kell-e néked: hogy érts? Messzehangzó? Kiáltó ének, felzúgó harangszó? S ruhamegszakgatás és térdreomlás: Hogy láss? Neked? Ki önmagunknál jobban értesz minket, Ki megszámlálod vergődéseinket S tudod, hogy minél súlyosabb a bánat: Szavakká annál nehezebben válhat.
6. Régi nóták kezdenek halkulni, Régi álmok csöndesen fakulni, Régi szemek tûnt napokba néznek: Álom, álom, rossz álom az élet. Juhász Gyula
7. Kérlek, ne sírj, ha valami bánt, Hívj, egy szó, s dalom érted kiált. Rám találsz majd, tudom, eljön az a nap, Vágyom rád, oly messze vagy. Zanzibár
8. Mulasson csak! Amíg fiatal. Nem? Ha egyszer ez mulattatja. Mer` aztán más késő bánat! Nem marad, csak a vágy. Mer` az megmarad ám! Száraz Miklós György
9. Mi vagy Te nékem? Szomjamra ital, Sebemre ír és bánatomra dal, Tûzhely, amelyhez térni soh'se késem. Márvány, amelybe álmaimat vésem. Át egen, földön, folyón, tengeren, Rögön, hanton, koporsófedelen: Szeretlek mindhalálig, nemzetem! Reményik Sándor
10. Tudom, mi bántja a szívedet, Add nekem most a könnyedet, Az álom lassan véget ér, A remény mindig megmarad, A lelkedben él, S mi emlékszünk majd rád, Ne félj!