S az esztendő hiába fordul újra, a lombokkal hiába sápadok, ott élek én pirostüzesre gyúlva, ahogy régente annyit láttatok.

Kapcsolódó idézetek

1. Aminek éltem, amiért lángoltam: ragaszkodom ahhoz most is. Nem tagadok le semmit belőle. A régi vagyok s leszek szemem behunyásáig. Ady Endre
2. Mint a futó évvel lombját kicseréli az erdő, s hull az öregje, a vén szó éppígy hal ki, de ifjú- módra virágzik a nemrégen született, s csupa élet. Quintus Horatius Flaccus
3. Ez ugyanaz az út, amit a sors elém tett, Ugyanúgy, mint régen, a tûz megéget. Ha most kezdeném, mindent ugyanúgy tennék, De ugyanaz nem lehetek, mert ugyanott lennék.
4. Láttam a mosolygó tavaszt, Láttam az égető nyárt, Láttam minden időszakaszt S minden földi láthatárt: Ha örök időket élnék, Ezeknél többet nem érnék. Berzsenyi Dániel
5. Itt az új év, és én még mindig a régi vagyok. Vagy küzdök, vagy ebbe még idén belehalok. Sam B. Finn
6. Visszanézek, eltelt pár év, jó és rossz talán. Mit másként tettünk volna, az már nincs többé, csupán elengedni kell, mi elmúlt, mint lombjait a fák engedik, mert újra jön még tavasz a tél után.
7. Semmi nem múlik el, minden megmarad, (...) bár a test lomha, fáradt, elnyûtt, régi tüzek parazsa még mindig benne ég, és újra lángra kél. Walt Whitman
8. Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok. Bella István
9. Lásd, újra itt vagyok, gyúljon föl enyhe lángod, Mely, mint hû eb szeme, oly élő és oly sárga, Csendesen ráfordítom a kulcsot most a zárra, És kettesben maradtunk; kizártam a világot. Tóth Árpád
10. Az út örökre megy tovább, felhők alatt és hold alatt, de bármily messze tért, a láb végül hazafelé halad. S a szem, mely lángot és csatát látott kőtermek mélyiben, a régi, ismert mezőkön át füvön, fán, dombon elpihen. John Ronald Reuel Tolkien