Sosem énekeltem. Egyetlen dalt sem. Ha boldog voltam s kitátottam számat, csak üvöltés tört fel belőlem. Kongó harangok szava. Hátha úgy felfigyel rám a világ.

🌱 Bölcsesség 🔮 Jövőkép

Kapcsolódó idézetek

Úgy zuhant rám most a csend, Hangzavar van, csak a szívem néma bent. Nincs mit mondanom, vagy inkább nincs kinek, Ezért nem mondom el senkinek. Caramel
Minden voltam a földön, csak boldog soha nem, bélpoklosok csörgője kezemben, álljatok félre utamból, senki ne sírjon utánam, egy bánattal kevesebb lesz a világon, elmegyek meghalni... Benjámin László
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen; szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel, a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam; magamban élem át már mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem. Radnóti Miklós
Nincsen, aki lelkem vígasztalja, Oly barátim nincsenek; Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek. Csokonai Vitéz Mihály
Én nem tanultam meg veszíteni. Nem tanultam meg, hogyan kell szépen csendben félreállni és folytatni az életet. Csak hangos tudok lenni, csak üvölteni tudok akkor is, ha el vagyok keseredve.
De hiába mondom el dallal és csenddel Hiába hallgatom csillogó szemmel Hiába, hiába ordítom hangosan. LGT
Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést, De kaptam eleget, hidd el, mellé félelmet meg rettegést. Most itt állok, a szellő fúj fülembe síró dallamot, A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok. Children of Distance
Nincsen arra elképzelhető lehetőség, hogy én valaha még szerelemmel szeretni tudjak. Az én csalódásom több volt, mint csalódás. Az rémület volt és iszony. (...) A valóságos világban csak tengődöm és lézengek, ügyefogyottan, lázadozva, keserûn, egyedül. Nagyon egyedül. Sokkal magányosabban, mintha sohasem lett volna senkim, vagy mintha lett volna valaha igazán valakim. Harsányi Kálmán
Világot hamvasztottam el szivemben és nincs jó szó, mely megríkasson engem, kuporogva csak várom a csodát, József Attila
Nincs senkim, nincs semmim ezen a világon, Nincs semmi oly nagy, mint az én árvaságom, Szivem fel-feldobog, szeretni szeretne, S olyan sincs, aki egy jó szót odavetne.