Tû és cérna, hús és csont A nyál kifolyt, a szív csak kong Bőrödön gyémántkék varratok Csillog a magány. Hallgatok.

Kapcsolódó idézetek

1. Csak egy darabka hús; látatlanul, Kíváncsi szemtől rejtve dobban; Hol viharozva, vészesen, vadul, Hol mélabús, merengő nyugalomban. Egynek szelíden suttogó öröm, Másnak bőszen kiáltó kárhozat. Eszemet rajta hasztalan` töröm: Nem fejthetem meg, óh szív, titkodat. Reviczky Gyula
2. Mint amikor sebektől vérzel, De irgalmat nem kérsz mégsem. Belül úgy hordod a múltat, Bármi volt, nem tagadtad, Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal.
3. Várlak, szerelmesem, a füstben és kavargásban. A szívem világít. Neked világít a szívem. Eléd szökken a szívem. Miattad szorul el a szívem. Érted zümmög, reszket, dörömböl a szívem. Csak én szeretlek téged magadért! Rákos Sándor
4. Viharos vad évek, Szerelmünk megtépték, Csak rongy és sár. Pedig most is égek, S tudom azt, hogy lángolsz te is még. Csak az álarc rejti már. Keresztes Ildikó
5. Egyedül sír a megkövült tegnap. Hang nélkül sikít vinnyogó áriát. Szürke palástot öltő percek - zörgő csontú ujjakkal, Arcomat simítanák, ha lenne bennük élet. Pálnagy László
6. Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágyom: téged akarlak. Ady Endre
7. Csak a segítség, a vigasz, A barátság, az az igaz, Csak az a gyémánt-szeretet, Mi a szívekre veretett. Szép Ernő
8. Hol mérgezett, fekete vér szivárog, Nincs annyi gyolcs, mely betömné a rést, S a sértett szív, hogy csak azért is fájjon, Letépi mindíg-újból a kötést. Reményik Sándor
9. A lét reménytelen. Sötét a szív magánya, bár mélyén olvadt érc hevül, de sziklarétegek zárják el, s mint a bánya, nem mutatja, mit rejt belül. Titkom sem él tovább, ha megszûnik személyem. A tárna összedől, és kincsei a mélyben maradnak menthetetlenül. Kálnoky László
10. Kezed csillag énnekem, gyenge csillag fejemen. Vaskos göröngy a kezem, ott porlad a sziveden. József Attila