Téma
Álmodozás idézetek
-
Nekem nem kell a szabadság. Rájöttem, hogy ez is csak kreálmány. A börtönőreink nagyszülei találták ki a magunkfajta csellengőknek, hogy legyen mi után áhítoznunk. Én nem akarom a szabadságot, nekem valami saját állapot kellene, amit nem a tanárok vagy a szüleink jelölnek ki, hogy addig kell menetelnünk, amíg azt el nem érjük. És utána mi lesz, ha létezik is ez a szabadság? Akkor mire fogunk vágyni, akkor mi a következő lépés, következő szoba, terem, következő cella? Ha van is szabadság, akkor onnan hová? Hartay Csaba
-
Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat! Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged, mielőtt fölorsóznád azokat az álmokat... tartsd feszesen... és orsózz... ne add fel... kapaszkodj bele a hálóba... s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének, ugorj a vízbe és ússzál utánuk az életed kockáztatásával is... de ne engedd őket elszökni!
-
Úgy látszik, az ember akarata olyan, mint a szobába tévedt méh, amely szabad utat lát maga előtt, de az ablaküvegnek röppen, s hiába próbálkozik kijutni, valamitől nem lehet. Vagy inkább az a helyzet, mint egy nagyobb üvegbe zárt méhcsaládnál, amelynek minden tagja repülni akar, de oly kevés az a szabad térség, amelyben szárnyát bonthatja, hogy minduntalan egymásnak ütköznek.
-
Mikor nőni kezd bennem a világ iránt érzett kétségbeesés, és a legkisebb hangra is felébredek éjszaka, attól félve, hogy mivé lesz saját és gyermekeim élete, felkelek és lefekszem oda, ahol a fadarazsak pihenésében gyönyörködhetek, ahol a nagy kócsag táplálkozik: a vad dolgok békéjébe menekülök. Wendell Berry
-
Az ifjúkori illúziók többé-kevésbbé minden embernél összeütközésbe jönnek az élet valóságával; de gyakorlatiasabb irányú fejlődés és kevésbbé érzékeny kedély mellett a mindennapi élet küzdelmei, a lét fentartásának gondjai, vagy a közélet terén való mûködés elfújja az ifjúi ábrándokat, s hozzá szoktat az élet valódiságához. De a meghasonlás a belső és külső világ között eloszlik akkor, midőn a családi élet szentélyébe lépünk, melyben az oltárképet a nő szerelme, rokonszenve képezi, és ha a családi szentélyben bimbók fakadnak, a melyek a családi élet boldogságát fejlesztik.
-
Egy nagy mafla vagyok, akit könnyen boldoggá lehet tenni, sőt kreténül boldoggá szinte minden ok nélkül, és amikor magamra hagynak, általában elégedett vagyok. De olyan régóta élek ebben a gyûlöletben, és olyan gyakran voltam céltáblája, hogy csak az jelenti a szabadságot, a békét számomra, ha távol lehetek tőlük, ha máshol vagyok, mint ők, mindegy, hol... Charles Bukowski
-
Mindenki fejében van valahol hátul egy hordalékgyûjtő árok, amely stressz vagy bajok idején megnyílik, és a tudatból sok mindent belé lehet söpörni. Megszabadulni bizonyos dolgoktól. Eltemetni őket. Az árok a tudatalattiba üríti a tartalmát, de az olykor, álmunkban megbolydul, és visszafurakodik. Stephen King