Após idézetek

A tett után sokkal helyénvalóbb a megfontolás, mint előtte. Ha a tett előtt, vagy a döntés pillanatában lép mûködésbe: éppen a nagyszerû érzésből fakadó, a cselekvéshez szükséges erőt zavarja össze, gátolja meg és fojtja el; ezzel szemben, a cselekvés megtörténte után pontosan arra fordítható, amiért az embernek tulajdonképpen megadatott, vagyis ráébreszt arra, ami eljárásunkban hibás és gyarló, és szabályozza az érzést más jövőbeli esetekre. Maga az élet harc a sorssal; a cselekvés olyan, mint a birkózás. Az atléta abban a pillanatban, amikor ellenfelét átfonja karjával, semmilyen szempontot nem vehet figyelembe, hanem a pillanatnyi helyzet alapján kell cselekednie; és aki ki akarná számítani, melyik izmát feszítse, és melyik tagját lendítse meg, hogy felülkerekedjen, egészen biztos, hogy a rövidebbet húzza, és alulmarad. De ha már győzött, vagy a földön hever, célszerû és helyénvaló megfontolnia, milyen fogással vetette földre ellenfelét, vagy hogy melyik lábát kellett volna kitámasztania, hogy állva maradjon. Aki az életet, efféle birkózóhoz hasonlatosan, nem fonja át karjával, s mint ha ezer tagja volna, nem érzékeli a harc minden fordulatát, nem érez minden ellenállást, fogást, kitérőt és reakciót: az még egy beszélgetésben sem tud érvényesülni; nemhogy egy ütközetben. Heinrich von Kleist

Ezernyi különböző szállal kapcsolódunk egymáshoz: szavakkal, hangokkal, érintésekkel, szövegekkel, vérrel, dalokkal, kötelekkel, utakkal, drótnélküli üzenetekkel. Néha csak azáltal, hogy ugyanazt a fényes napot látjuk vándorolni az égen, ugyanazt a számot hallgatjuk a rádióban, ugyanazt a szöveget motyogjuk szórakozottan, a vacsora utáni mosogatás közben. Ilyen egy társadalomhoz, egy néphez, az emberiséghez tartozni. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir

Annyiféle ember vagy, ahányan néznek és ahányan szeretnek és ahányan nem. Egymást gyûlölő személyek mindig azonosan érzékeltetik a másik utálatosságát. Ezért teszed okosan, ha közelről megszemlélsz valakit, mielőtt ismeretlenül elfogadod róla mások méltató vagy dorong ítéletét. Vavyan Fable

Mi az a lelki kötelék vagy élethelyzet, ami a legjobb barát rangjára emel valakit? Valamiféle feltétlen elfogadást vagy önfeláldozást jelenthet. De ezek a végletes, vegytiszta fogalmak olyan könnyen feloldódnak a hétköznapokban. Inkább szerencse dolga, vagy a pillanat kegyelme, vagy csak önámítás. Akárhogy is van, jó érzés, ha valaki a bizalmába fogad, a legbenső titkait bízza rád. Csak aztán bírd el a terhet, amit ezek a titkok jelentenek.

Életünk értékmérője az aktivitásunk, mégis lehet értékként kezelni a passzivitást. Erőss Zsolt

Megvizsgáltam a lelkiismeretemet. Nagyon nyomorultul éreztem magam..., nem jó beismerni a saját kudarcunkat. Valamit nagyon elhibáztam, ha nem tudtalak megtartani. Galgóczi Erzsébet

Időpocsékolás lábujjhegyen járni, nehogy megsértsünk másokat. Könnyû annyira elmerülni mások kedvének keresésében, hogy már nem tudunk önmagunk lenni. Demi Lovato

Célon-túl futok. Tudok élni nélküle, de nem szeretek. Fodor Ákos

Előre tudhatjuk, százszázalékos bizonyossággal, hogy azok, akiket a legjobban szeretünk, csalódást fognak okozni nekünk. Ezt a kockázatot vállaljuk fel, amikor a szívünkbe zárunk valakit. Julie Johnson

Néha (talán gyakran) nem a nyilvánvaló választási lehetőségek alapján hozunk döntéseket, hanem ösztönösen tudjuk, hogy mit akarunk, és ezért mentális gyakorlatokat végzünk, amelyek során mindenféle igazolást fabrikálunk, hogy megmásítsuk a kritériumokat. Ekképpen azt kapjuk, amit tényleg szeretnénk, ám ugyanakkor fenntartjuk a látszatot - önmagunk és mások számára is -, hogy racionális és érvekkel jól alátámasztott döntést hoztunk. Dan Ariely

Nem az a lényeg, hogy mennyid van, hanem hogy amid van, azt mennyire okosan használod fel a valódi céljaiddal összhangban. Csernok Miklós

Nem lenne jó hozzászokni ahhoz, hogy egyszerre csak van valaki, lett valaki, akivel naponta megoszthatok mindent (...). Ez veszélyes. Beleélni magamat valamibe, ami az összetartozás látszatát adja, csupán attól, hogy napi kapcsolatban vagyunk. Lángh Júlia

A kétely sziklája nehéz Szívemről legörög: Hiszek, és majdnem sírok, és... És úgy megkönnyebbülök! Mihail Jurjevics Lermontov

Ahogy a fény hatására a fotó kifakul, úgy az élményeimből is eltûnnek a színek a telefonom miatt. Minél többet foglalkozom a való világgal, annál inkább úgy érzem, hogy teljes életet élek.

A világ képei nem automatikusan, hanem szelektíven hatolnak belénk. Nem látunk, hanem keresünk, kutatunk valamit, tapogatózunk valami után. Nem a világ összes hangjait halljuk, hanem hallgatódzunk. Fritz Perls

Jó szeretni, de titkosan, Nem mindenkor világosan.

Mindenki rendelkezik magáról valamilyen képpel, vagy ahogy ma szeretjük mondani, imázzsal, s megelégedéssel tölt el bennünket, ha a világ megerősíti, elfogadja ezt a képet. Én meg azt gondolom, hogy ez közönséges hiúság, s épp ezért mellékes. Sokkal lényegesebb - sőt, talán az egyedül lényeges kérdés -, hogy fel tudom-e fedezni az önmagamról kialakított imázs mögött azt, ami a valódi, "rejtett", "titkos" arcom. Hogy ez mennyire veszélyes, nem tudom. Nyilván az, ha az önámításaim elvesztésével kicsúszik a talaj a lábam alól. De hát miféle talaj volt az akkor?

Annyiszor becsapjuk magunkat, hogy nyugodtan választhatnánk hivatásnak. Stephen King

Rájöttem, hogy elvesztettem a lelkemet, és hogy a lélektelenség gyönyöre pont abban rejlik, hogy már nem érdekel, volt-e egyáltalán. Maggie Stiefvater

Sokkal jobb nem birtokolni, mint elveszíteni. Christian Friedrich Hebbel