Téma
Após idézetek
-
Elbizonytalanodni tulajdonképpen jó, mert az ember rájön, hogy mégsem áll olyan stabil lábon, mint gondolta, és elkezdi keresni a kapaszkodókat. (...) Azok az emberek, akik bebetonozva csücsülnek a munkahelyükön, minden klappol az életükben és mindenük megvan, csak élni szoktak elfelejteni. Én inkább az életre szavazok, még akkor is, ha néha elbizonytalanodással jár. Robert Pattinson
-
Álmokat megvalósítani jó, légvárakat építeni nem. Vágyakozni jó, a vágyakba beleragadni s ezektől függeni nem. Nemcsak azért, mert közben - akár figyelmetlenségből, akár önteltségből - megfeledkezünk a jelenről és a realitásokról, hanem azért, mert még azt is elveszíthetjuk, amink van. Boldizsár Ildikó
-
Ha (...) olyan helyzetben bukkan fel a féltékenység, amikor valóban fennáll a veszélye annak, hogy az ember elveszti a párját, nincs sok értelme a gyermekkorral és a gyenge énképpel kapcsolatos összefüggéseket firtatni. Ilyen helyzetben teljesen jogos a féltékenység, mert azt mutatja, hogy jelent még valamit a másik. (...) Ebben az értelemben a féltékenység NAGYON POZITÍV. Alfons Vansteenwegen
-
Mint mikor valami meglibben a gyomor és mellkas között, akár egy zászló, amit végül letép a vihar, ilyen szerelembe esni valakivel. Mikor valaki ránk néz, vagy a napok az első csók után, mikor az egész még mindig a felfoghatatlan közös titok része. Hogy akarsz engem. Igazi veszélyt jelent ez a fajta sérülékenység. Fredrik Backman
-
Előfordulhat, elmét tulajdonítunk valaminek, aminek nincs, illetve az is, nem veszünk észre magunk között egy elmével bíró dolgot. De ez a kétféle tévedés nem egyenlő. Ha túl nagylelkûen tulajdonítunk elmét a dolgoknak - ha "összebarátkozunk" házi növényeinkkel, vagy álmatlanul fekszünk éjszaka, mert aggódunk az asztalon szunnyadó számítógépünk sorsáért -, ez legfeljebb hiszékenységből fakadó ostoba hiba. De ha túl szûkkeblûek vagyunk - vagyis figyelmen kívül hagyjuk vagy lebecsüljük, vagy tagadjuk egy elmével bíró személy vagy állat tapasztalatait, szenvedését és örömét, meghiúsult törekvéseit és frusztráló vágyait -, ez önmagában szörnyû bûn. Daniel Dennett
-
A betegség alatt megszülető bölcsességeket én nem venném túl komolyan, és önbecsapásnak tartom, ha valaki ilyenkor kezd sajnálkozni azon, hogy mennyivel fontosabb lett volna a család, vagy hogy mit mulasztott el. Nem, ha valaki egészséges, akkor így viselkedik, amikor meg beteg, akkor másképpen. Mikor jól vagyok, dolgozni is szeretnék és az unokáimmal is lenni, de hogy minek van éppen prioritása, azt mindig az adott helyzet dönti el. Egy betegség közben azon nyavalyogni, hogy másképpen kellett volna priorizálni, önbecsapás. Dés László
-
Azt hihetnénk, hogy egy kórházi váróteremben az emberek rokonlelkek, bajtársak, akár az együtt szolgált katonák, egymás honfitársai egy kiüresedett, zaklatott világban, de nem, jobbára kerülik egymás tekintetét, és nagy passzív-agresszív sóhajokat eregetnek egymás felé, valahányszor valamelyikük veszi magának a bátorságot, hogy elsőként hívja fel magára a nővér figyelmét. Laurie Frankel
-
Amikor a környezetünk egyszer lenyûgöz, másszor az idegeinkre megy, ugyanazokat a dolgokat látjuk egyszer így, másszor úgy, hasonlóan ahhoz, mint amikor beleszeretünk valakibe, és eleinte idegesítő szokásait kezdjük el a legjobban imádni. Akadozó párkapcsolatokban viszont a partnerek pont azt gyûlölik meg egymásban, amit a kapcsolat elején megszerettek.
-
Bármilyen egyszerû leírásnak vagy kategorizálásnak van olyan hatása, hogy reflektálatlanul mozgósít sztereotípiákat, amelyeket hajlamosak vagyunk a részletek végiggondolása nélkül igaznak elfogadni. Egyszerûen azért, mert általában "robotpilóta" üzemmódban mûködünk, csak kevés dologra vagyunk képesek tudatosan odafigyelni. (...) Így szinte észrevétlenül, ráadásul nagyon mélyen épülnek be az ember gondolkodásába különböző állítások.
-
Legalább álmaim voltak, amelyeket féltve őriztem a szívem mélyén, de a valóság kőfalába ütközve ezek is szétzúzódtak, ezer darabra törtek: lehajoltam, összegyûjtöttem valamennyit, és most végtelen türelemmel rakom őket újra össze. Visszaadom nekik régi fényüket, és szárnyakat is adok nekik, hogy megtanulhassanak repülni, s lassan-lassan felemelkedhessenek a magasba, egészen addig, mígnem talán még azt a kőfalat is átrepülik, és egyszer csak ott lesznek odaát, azon a helyen, ahol az álmok megvalósulnak, először gondolatok alakját öltik, majd tervekké állnak össze, végül pedig konkrét tényekké válnak.