Téma
Búcsú az élettől idézetek
-
Az emberi racionalitás nem tud létezni a kifinomult érzelmi élet nélkül. Értelmünk csak azért mûködhet egyáltalán, mert az érzelmeink ilyen jól támogatják. Platón képe, ahogy az értelem kocsihajtóként irányítja a szenvedély oktalan állatait, nem csak a kocsihajtó bölcsességét, de talán a hatalmát is túlbecsüli. Jonathan Haidt
-
A taxisok (...) a város szemei és fülei, olyannyira ismerik a ritmusát, szívdobbanását, minden lélegzetvételét, hogy a részeivé váltak. Az ő hátsó ülésükre egyaránt beül a cigányvajda, a háziasszony, a tévés show-man, a milliárdos és a játékfüggő. Ha az ember kíváncsi a világra, amely körbeveszi, hozzájuk érdemes fordulni. Megmondják a frankót. Kordos Szabolcs
-
A táplálkozás részben már inkább intellektuális, semmint pusztán ösztönös tevékenységgé vált. Sokan közülünk kalóriákban, az adagok méretében, jó és rossz élelmiszerekben, vitaminokban és más egyebekben gondolkodnak. Számos ember számára szinte elképzelhetetlen az a megközelítés, miszerint inkább az ösztönöktől vezérelve táplálkozzon (ahogyan a tehén teszi).
-
Az a növekedés, amelyre a fejlett ipari országok törekednek, nem eredményezi azt, hogy az emberek boldogabbak. Éppen ellenkezőleg: az emberek feláldozzák boldogságukat a növekedés keresése érdekében. Bár ma az embereknek több ennivalójuk van, nagyobb autóik vannak, és a Maldív-szigetekre járhatnak nyaralni, lelkiállapotuk nem javul vásárlóerejükkel együtt, bármennyire is hiszünk ebben az illúzióban. Richard David Precht
-
Figyelem, merre nyílnak az ajtók. Már nem dörömbölök fölöslegesen csukott ajtókon, mert nagyon fárasztó, és semennyire nem célravezető. Ha az ember kialakítja, kitolja azokat a kis antennákat, amikkel érzékeli, merre akarja a sors, hogy menjen, akkor sokkal kényelmesebben és sikeresebben lehet élni. Polyák Lilla
-
Van valami demoralizáló abban, ha néznünk kell, hogy bolondítja meg egymást egyre jobban két ember, különösen, ha negyedik személy nincs jelen a tett helyszínén. Olyan ez, mintha Párizst egy expresszvonat fékezőfülkéjéből néznénk, távolodóban - a város másodpercről másodpercre kisebb lesz, és mégis az az érzésünk, mi magunk leszünk egyre kisebbek, egyre magányosabbak, és egy olyan jó millió kilométeres óránkénti sebességgel hagyjuk magunk mögött a fényeket, az izgalmas, a nagy bulit. Sylvia Plath