Téma
Carpe diem idézetek
-
A hosszú életet (...) mindig is kívánatosnak tartották; minden, ami él, nyilvánvalóan tovább akar élni. De egészen napjainkig ez a mondat pontosítva lett volna: a hosszú élet kívánatos, és minden élni akar egy bizonyos pontig. Egy bizonyos ponton túl és bizonyos körülmények között a halál kívánatosabbá válik az élettel szemben. Sőt, abban is általános volt az egyetértés, hogy a jó élet jobb, mint a pusztán hosszú élet, és hogy az élet jóságát nem lehet a hossza alapján meghatározni. A megnövekedett élethossz statisztikái figyelmen kívül hagyják a jót annak mindkét értelmében; nem kérdezik meg, hogy a meghosszabbított élet erkölcsös-e vagy kielégítő-e. Ha az élet egy elvetemült bûnöző élete, vagy ha az orvosi rendszer fogságának valóságos poklában vergődik, mindegy - mindkettő statisztikává válik, hogy "bizonyítsa", mennyire szerencsés, aki a mi korunkban élhet. Wendell Berry
-
Nem tudjuk megváltoztatni a múltban történteket, de nem kell hagynunk, hogy az határozza meg, kik vagyunk. A múltbeli történelmünk befolyásolta, ahogyan gondolkodunk, érzünk és cselekszünk - de függetlenül attól, hogy mi történt, és milyen hatással volt ránk, bármikor megtanulhatunk új módokat arra, hogyan legyünk a világban, és hogyan hozzuk ki a legtöbbet az életből itt és most. Russ Harris
-
Ó, bárcsak meg tudna lenni az ember alvás nélkül, vagy legalább a napok hossza duplázódna meg, hogy legyen időm mindent megnézni és megtapasztalni, amit csak lehet, s aztán arra is jusson pár óra, hogy mindezt átgondoljam, s benyomásaim itt-ott csillogó tavacskákban összegyûlve, kanyargó folyóként áradjanak szét a lelkemben, majd más gondolatokkal elegyedve haladjanak valamely végső, fennkölt tanulság felé! Ahdaf Soueif
-
"Én azért élek, hogy annak, aki engem küldött, megvalósulhasson a szabadítása, és előmozdíthassam eme lehetőség beteljesülését." - mondta Krisztus - mindegyikünknek ez a dolga. Nem tudhatjuk, miből áll az egész mû, amit Isten rajtunk keresztül végez, de lehetetlen nem tudnunk, hogy miben áll a mi részvételünk. Lev Tolsztoj
-
Az én nézetem szerint az agy gondolkodásra való és nemcsak gondolkodni kell, hanem élvezni, látni a szellemi élet nagyszerûségét, az örömeit is. A tudományokat át kell élni. Én a kísérleteimmel élek. Shakespeare-t sem megtanulni, hanem átélni kell! Arany Jánost is át kell élni. A zenét sem megtanulni, hanem megélni kell. Mindent meg kell élni, teljesen fel kell olvadni benne. Szent-Györgyi Albert
-
Anyánk világot teremtett körénk, nekünk adta érzékenységének felét. Ráadásul pedig az előttünk álló egész életet. Egy darabig fogalmunk sem volt, mit kezdjünk vele. Végül: mit tehettünk, besoroltuk ismertetőjegyeink közé. Élünk. És nyilvánvaló, hogy ebbe fogunk egyszer majd, talán szépen, belehalni. Tar Károly
-
Az érett elme hatékonysága, bármennyire hasznos is, elvakít minket a jelen pillanattal szemben. Folyton a következő dologra ugrunk. Az élményt nagyjából úgy közelítjük meg, ahogyan egy mesterséges intelligencia (MI) program: az agyunk a jelen adatait szakadatlanul a múlt fogalmaira fordítja, visszanyúl a releváns tapasztalatért, majd ezt használja fel arra, hogy a lehető legjobb tippjét adja, miként jósolja meg és navigálja a jövőt. Az utazás, a mûvészet, a természet, a munka és bizonyos szerek egyik tulajdonsága, hogy elzárnak minden mentális útvonalat előre és hátra, és belemerítenek a jelen áramlásába, ami szó szerint csodálatos - a csodálkozás pedig pontosan annak a fajta tehermentes "első látásnak", a szûzi észrevételnek a mellékterméke, ami elől a felnőtt agy már bezárta magát. Michael Pollan