Téma
Demokrácia idézetek
-
Számomra a nők nem csak azért vannak, hogy beindítsák a férfiakat, nincs ilyen tárgyfunkciójuk. A mozinak ezt a hozzáállását egyébként is megvetem. Én éppen azt mutatom meg, hogy a nők a férfiaknál sokkal jobban rákényszerülnek arra, hogy undorító eszközökkel éljenek, ha meg akarnak szabadulni ettől a tárgyfunkciótól.
-
- Nem is tudom, miért acsarognak úgy a kutyák a postásra (...) - Mert van logikájuk. A kutya értelmes lény; a maga szempontjai szerint vonja le következtetését. Hamar megtanulja, hogy van, akinek szabad belépnie a házba - van, akinek nem. Eh bien, ki az a személy, aki leggyakrabban akar belépni, néhanapján kétszer-háromszor is bezörög - és soha be nem engedik? A postás. Kutyaszempontból tehát nyilvánvaló, hogy nemkívánatos személy, akinek az ajtón kívül a helye. Nem engedik be: mégis minduntalan visszatér. Mi tehát a derék kutya kötelessége: segít elkergetni a nem kívánt látogatót, sőt, lehetőleg igyekszik meg is harapni - hogy móresre tanítsa. Módfelett logikus gondolkodásra vall. Agatha Christie
-
Fél életünkben ismertük egymást. Láttalak magabiztosan, mámoros boldogsággal mosolyogni. Láttalak összetörten, megsebzetten, elveszetten. De így még sosem láttalak. Megtanítottál rá, hogy a szépséget keressem. A sötétségben, a pusztításban is megtaláltad a fényt. Nem tudom, milyen szépséget, milyen fényt találok majd itt. De megpróbálom megkeresni. A kedvedért. Tudom, hogy te is megtennéd értem. Olyan sok szépség volt a közös életünkben. Talán ott kellene kezdenem. Jill Santopolo
-
Még mindig nem tanulta meg, (...) hogy soha semmi, sem kellemes, sem kellemetlen, igazán vérünkké vált emléktől nem szabadulhatunk. Hogy ami a miénk volt, ami a lelkünkbe, az idegeinkbe, az emlékezetünkbe rágta magát, ha el is hagytuk, ha el is dobtuk magunktól, mint az árnyék, jön velünk, követ bennünket és sohase tudhatjuk: melyik magános pillanatunkban nyitja ránk az ajtót. Hogy nyomtalanul egyetlen nevet sem radírozhatunk ki magunkból, mert ahogy a papíron megmarad a radírozás helye, megmarad rajtunk, bennünk is. Bozzay Margit
-
Az éhség a legfontosabb érzés, amit ismerünk. Az első lecke, amit megtanulunk. De az éhséget könnyen lehet csillapítani, kielégíteni. Létezik egy másik erő, egy másfajta éhség, az olthatatlan szomjúság, amit nem lehet megszüntetni. Léte ad célt létünknek, ettől vagyunk emberek. Ez az erő a szeretet.
-
Mennyi esélye van a hangyának, hogy a fa törzséről egy adott levélhez eljusson? Minden elágazásnál csökkennek az esélyei, mert éppenséggel választhatna más ágat is. Egy átlagos fa esetén az esélye körülbelül egy a nyolcezerhez. Most képzeljük el, hogy ez a hangya azon a bizonyos levélen csücsül. Mennyi az esélye arra, hogy visszataláljon a törzshöz? Egy az egyhez, vagyis száz százalék. Ha csak egyenesen megy előre, és soha nem fordul vissza, nem tévedhet el. Ugyanez a helyzet az utólagos bölcselkedéssel is. Azt, ami utólag nyilvánvalónak tûnik, lehet, hogy nem láttuk előre. A gondolkodással kapcsolatos tévképzeteink jelentős része abból származik, hogy ezt nem vesszük tudomásul. Edward de Bono