Téma
Diplomata idézetek
-
Az interneten virágzik az intolerancia, ahol a megfontolt és mértéktartó megnyilvánulásokat a kattintások elmaradásával büntetik, a Facebook és a Google láthatatlan algoritmusai olyan tartalmak felé terelnek, amelyekkel eleve egyetértünk, az ettől eltérő hangok pedig elnémulnak, hogy elkerüljék a kitöröltetést vagy a kigúnyoltatást. Ennek az a következménye, hogy egy olyan zárt térbe kerülünk, amelyben, bármelyik oldalon álljunk is, eleve úgy fogjuk érezni, hogy jogunk van gyûlölni azt, amit épp gyûlölünk. Jonathan Franzen
-
Az emberiség saját történeteit ismétli szüntelen, egyenletes mormolással. Ugyanazok a történetek szállnak anyáról leányra, apáról fiúra, ugyanazokat a történeteket meséljük a vonaton szemben ülő rokonszenves idegennek, a szomszédnak, az időről időre megszólított halottnak, ugyanazok a történetek keringenek a világ telefonvonalaiban sisteregve, egyenletes szüntelen zümmögéssé olvadva. Tóth Krisztina
-
Úristen, gondoltam, tulajdonképpen milyen kevés is kell, hogy az ember boldog legyen. Egy megértő szó, egy meleg mosoly, annak felismerése, hogy a másik élőlény is ember, nem is nagy dolgok. De ezeket az apróságokat, sajnos, nem árulják sem a gyógyszertárban, sem a közértben. Ezek olyan nemes árucikkek, amelyeket magunk állítunk elő magunkból. Berkesi András
-
A magány szubjektív dolog, azt takarja, hogy aktuális emberi kapcsolataink mennyiségben és/vagy minőségben eltérnek a számunkra szükségestől, ideálistól. Párkapcsolatainkban is élhetünk tehát magányosan. Az olyan párkapcsolatok, amelyekben sok a konfliktus, de kevés a pozitív érzelem, támogatás, közelség, rosszat tesznek az egészségünknek - még a válásnál is rosszabbat -, míg a jó, meleg, intimitást is kielégítő párkapcsolatok védőhatással vannak ránk.
-
Anélkül, hogy lenne rá magyarázat, végre meg tudok bocsátani magamnak, és ettől megkönnyebbülök... Nem értem, mit keresek itt, és azt sem, hogy miért kértetek meg rá, hogy kísérjelek el titeket, de megerősítettétek bennem, amit eddig is éreztem: az emberek akkor találkoznak, amikor találkozniuk kell. Paulo Coelho