Téma
Divat idézetek
-
A gondolkodó a saját cselekedeteivel, kísérleteivel elsősorban felvilágosítást akar kapni valamiről: siker és sikertelenség számára elsősorban válaszok. De a kudarcon érzett bosszankodást vagy megbánást átengedi azoknak az embereknek, akik csak parancsra cselekszenek és akiknek verésre kell számítaniuk, ha a nagyságos úr elégedetlen az eredménnyel. Friedrich Nietzsche
-
A kezdők egyik legnagyobb problémája: nem képesek az objektivitásra a saját munkájukkal kapcsolatban, nem képesek látni. Hogyan lehet ezt megtanulni? Idő kell hozzá. Ezt senki sem tudja megtanítani. Emlékszem egyszer azt mondtam egy mûvészeti vezetőnek: "Rendben, elfogadom, hogy nem veszi meg a munkámat, de szeretném, ha megmondaná, hogy mi a baj vele." A válasza, ami akkor nem tûnt nagy segítségnek, a következő volt: "Ha maga nem látja, én nem mondhatom meg." Csak amikor elkezdtem ráébredni saját hiányosságaimra, akkor döbbentem rá arra is, mennyire igaza volt. Az ember vagy látja ezt, vagy nem. Ha nem, akkor még nem kész arra, hogy profi módon dolgozzon. Boris Vallejo
-
Talán jobb, ha csak akkor nézünk szembe a halállal, amikor eljön az ideje, és akkor is csak addig, amíg összhangba kerülünk vele. Utána folytatódik a megszokott élet. Ismeritek a híres történetet Konradinról, az utolsó Hohenstauf-uralkodó hûséges alattvalójáról? Amikor Olaszországban fogságba esett a királlyal együtt, egy várba zárták, és egy fogolytársával gyakran sakkozott. Az egyik parti közben megjelent egy követ, aki közölte vele: " Egy óra múlva ki fognak végezni". Tudjátok, mit válaszolt? "Játszunk tovább." Nem is kell mást tenni, ha él az ember, mint élni. Bert Hellinger
-
Éjszaka (...) a fájdalom, amely egész nap ott rejtőzött, végre teljes erejében kibontakozhat. Ez okozza azt is, amikor hajnali kettőkor nyitott szemmel bámuljuk a plafont, és valamiért pont ekkor bánunk meg minden múltbéli hibát, és ekkor aggódunk már jó előre minden jövőbeni tettünk miatt. A sötétség teszi.
-
Bárminek a megváltoztatására törekedni harcot jelent; olyasmit akarni, ami csak a jövőben lehet a miénk, egyet jelent azzal, hogy elzárjuk a jelen pillanat boldogságának útját. Olyan célt tûzz ki tehát magad elé, amelyet álltó helyedből is elérhetsz. Legyen a jelen pillanat boldogságod kapuja, s meg fogod látni, hogy valahányszor békében visszatérsz ehhez a pillanathoz, ez a kapu mindig egy kicsivel szélesebbre nyílik.
-
A legjobb intézetekben ma már tilos a kényszerzubbony, az ajtókat sem zárják, lobotómiát pedig jóformán egyáltalán nem végeznek - de továbbra is alkalmazzák mindezek körmönfontabb megfelelőit és különféle nyugtatókat, amelyek a rácsokat és a lakatokat a páciens elméjében helyezik el. Ronald David Laing
-
Az orvoslás alapelve: "nil nocere", azaz "nem ártani", ezért kifejezetten nocebo-kísérleteket nemigen végeznek. Ámbár az életben sokszor akaratlanul is létrehozhat az orvos ilyet, például amikor azt mondja egy betegnek: "Ebből sohasem fog kigyógyulni." Ilyenkor a beteg állapota pusztán a nocebo-hatástól is rosszabbodhat, vagy legalábbis még annyira sem javul, amennyire pedig a kezeléstől javulhatna. Ezzel az orvosok óriási lehetőséget adnak a különféle orvostudományon kívüli gyógyítóknak. Nekik ilyenkor elég lehet valamiféle placebo-hatással ellensúlyozni ezt a nocebo-hatást ahhoz, hogy jelentősen javítsanak a beteg állapotán. Ilyenkor már majdnem mindegy, hogy ehhez miféle hókuszpókuszokat alkalmaznak. Mérő László
-
Vannak dolgok, amiket nem akar megtenni az ember, megfogadja, hogy nem teszi meg őket, megtiltja magának, aztán váratlanul maguktól megtörténnek. Meggondolni sincs érkezése őket, megkerülik az agyközpontot: megtörténnek, s kész, s csak az marad, hogy csodálkozva nézi és győzködi magát az ember, hogy ebben semmi vétke nincs, ez csak úgy magától történt meg. Dmitry Glukhovsky
-
A gyermek nincsen tudatában saját gyermekkorának; a felnőttnek viszont a gyermekkor az a múltbeli ország, amelyet valamikor elveszített, s amelyet hiába próbál visszaszerezni azzal, hogy zavaros vagy éppen nem létező emlékekkel népesíti be, amelyek csupán álmok árnyékai. Ezért szeretnénk a gyermekünk emlékezetének a krónikásai lenni; annak a valaminek a krónikásai, amit ő nagyon hamar el fog felejteni, az apa számára viszont annak a legfőbb bizonyítéka, hogy nemzője lett az utókorának. Juan Gabriel Vásquez
-
Ha eszünkbe jutna, mik voltak legnagyobb következésû tetteinknek indítóokai; mi gyenge szellő kellett utunk megváltoztatására, mi kis szikla, hogy szerencsehajónk elmerüljön; ha magunknak megvallanánk, mennyiszer mentünk tovább oly utakon, melyeket elejétől fogva rosszaknak tartottunk, csak mert álszemérem nem engedte mást választanunk; mert inkább gyengék s alávalók voltunk, minthogy magunktól is megvetett társaságunk által azoknak tartassunk: - nem lennénk oly büszkék. Eötvös József