Téma
Döntés idézetek
-
Nem számít, milyen okosak vagy bölcsek vagyunk, elkerülhetetlenül hozunk rossz döntéseket; ez az élet része. Az élet ráadásul elég rakoncátlan jószág: megcsúszik, darabokra törik, irányt vált, összeomlik. Néha akár a véső túloldalán találhatjuk magunkat. A széleken csiszolatlanul hagy. Ami azonban csodálatos az egészben, az az, hogy amíg élünk, mindig van anyag, amin dolgozhatunk.
-
Az embernek, ha igent mond, lényegesen kevesebb dolgot kell végiggondolnia. Az igen mindig a másik felelőssége. Ráhárítjuk döntésünk minden következményét (hiszen csábított, visszaélt, hazudott, zsarolt), arra, aki ajánlatot tesz, aki egy jó lehetőséget kínál, és nekünk, gondoljuk megengedően, csak annyi a dolgunk, s így minden felelősségünk is, hogy betartassuk vele az ígéretét. Csikós Attila
-
Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis az idő végül elfogy, és az ember a szíve mélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket? Cecelia Ahern
-
Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érdekünkben odébb kell tennünk - amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét. A legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni ezt a döntést. Miért? Miért olyan nehéz előrelendítenünk magunkat, még akkor is, ha valami jobb felé tartunk? Azért, mert bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk, kényelmes. Hajlandó küzdeni? Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol van, oda, ahová el akar jutni: harc. Önmagával kell megküzdenie.
-
Az élet a legváratlanabb pillanatokban állít majd válaszút elé. Nem azért, mert nem szeret vagy nem vagy fontos, de erősebbé akar tenni a következő megmérettetésre. Ezért kapsz pofont, ezért a sok csalódás, mert tudja, te képes leszel túljutni rajta, még akkor is, ha ez most lehetetlennek tûnik. Az élet figyel, tesztel, edz, és hidd el, segít, ha majd nem bírod, mert a barátod, a tanítód, a társad. Így hát ne csüggedj, ha nehéz a teher, mert erősebbé tesz, és a végén győznöd kell.
-
Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk, igyunk és más felnőttes dolgokban vegyünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősségteljesek legyünk. Komolyak, felnőttek. Megnövünk, megöregszünk, de felnövünk-e valaha is? Valahogy felnövünk, családunk lesz, férjhez megyünk, elválunk, de többnyire ugyanazok a problémáink, mint tizenöt évesen. Mindegy, mennyit növünk vagy öregszünk, akkor is örökké botladozunk, örökké keresgélünk.
-
Vállalj felelősséget! "Minden cselekedetünk egy-egy felelet erre a kérdésre: Ki vagyok én? Minél szokatlanabb a cselekedet, annál erősebb a felelet" - állítja Gárdonyi Géza. Nehéz felelősséget vállalni, és ezt az erős feleletet kicsikarni magunkból, amikor hibásak vagyunk, tévedünk, de különösen akkor, amikor igazságtalan bánásmódban van részünk. Mégsem érdemes a körülményeket kifogásként használni, mert ez legyengít minket, elveszi az életerőnket, ráadásul az életünkért, annak megélésének módjáért elsősorban magunk vagyunk felelősek.