Téma
Egyensúly idézetek
-
Végső soron az egész életünk arról szól (...), hogy megnyugvást keresünk, valamennyien annak a jelét kutatjuk, hogy nem vagyunk teljesen egyedül. Egy köteléket, egy horgonyt akarunk, amely szilárdan odaláncol valahová, az odatartozást keressük, a közellétet valakihez, a tudatot, hogy többet is birtokolunk, mint a testünket borító ruhát, a házat, amelyben lakunk, a kocsit, amellyel közlekedünk. Elizabeth George
-
Az ember mindenütt egyforma: mindenütt folyik a harc gazdag és szegény között, mindenütt elkerülhetetlen, jobb tehát kizsákmányolónak lenni, mint kizsákmányoltnak; mindenütt vannak izmos emberek, akik dolgoznak, s erélytelen puhányok, akik önmagukat gyötrik; mindenütt egyformák az örömök, mert az értékek mindenütt kifáradnak, és csupán egy indulat éli túl valamennyit: a hiúság. Honoré de Balzac
-
Fontos a család, fontos a munka, fontos az élet fontos oldala, de kell egy hely, ahol leereszthetsz. Ahol nem kell megfelelned. Ahol kimondhatod. Ahol veled nevetnek, veled sírnak, veled ünnepelnek, veled hallgatnak. Ahol pontosan tudják, hogy miről beszélsz. És azt is, hogy miről nem. Bauer Barbara
-
A kölcsönösséget alapkérdésnek tartom mindenben: a privát életben, a házasságban, a szexben, a családban, a szülő-gyerek kapcsolatban, a munkahelyen, függetlenül attól, hogy milyen hierarchiában vagyok, akár fent, akár lent. Emiatt az az elvárásom, hogy akik reagálnak rám, azok úgy és olyan mértékben tegyék azt, amilyen mértékben én teszem. Pataki Ági
-
Élet és szenvedés annyiban egyek, mert levés egyidejû elmúlás nélkül lehetetlen és harmónia is csak mint a disszonanciáktól való megváltás van harmonikus hatással. Ha tehát az ember élni akar, akkor szenvedni is kell akarnia; ha csupán örömre és boldogságra törekszik a szokásos értelemben, akkor csak részleges teljesedést akar és hogy ez nem felel meg az élet értelmének, azt bizonyítja az a sekélyességi érzés is, mely kikerülhetetlenül követ minden tisztán önző kielégítést. Hermann Keyserling
-
Rövid, intenzív koncentráció az íróasztalnál, majd séta, videócset egy baráttal, aki valamilyen projektet javasol, néhány mém a közösségi oldalakon, gyors bevásárlás a ház mögötti biopiacon. A nappalok hosszúak - a ledolgozott órák száma összességében valószínûleg magasabb, mint egy alkalmazott esetében. De az alkalmazotti léttel ellentétben itt nem számolja az órákat az ember, mert ebben az életben a munka fontos szerepet játszik, nem elnyomás vagy zsarolás. Ellenkezőleg: a munka a fejlődés forrása, kreatív impulzusforrás, az élvezet dallamának alapritmusa. Vincenzo Latronico
-
Szakadatlanul keressük a megelégedettséget vagy a boldogságot, és közben elménk érzékszerveinken keresztül a környezetünk felé figyel. Elmegyünk egy új moziba, étterembe vagy nyaralóhelyre. Új ruhákat vásárolunk, vagy új baráttal találkozunk. Ezekben az esetekben a boldogság érzése valamilyen külső tapasztalatból ered. Kellemes, élvezetes - addig, amíg tart. De az érzés csak átmeneti, hamar elillan. A nyaralás befejeződik, a film véget ér, és a barát is hazamegy. Mi pedig ezt követően feltartóztathatatlanul kifelé irányítjuk a figyelmünket, hogy megtaláljuk a következő "boldogságadagunkat". Létezik azonban az elégedettségnek és a boldogságnak olyan területe, amelyik nincs állandó változásban, nem átmeneti és felülmúl mindent, ami "kívülről jön". Erre a területre a gondolkodó elme legcsendesebb, legmélyebb szintjein találhatunk rá. Bob Roth
-
Amikor túl sok a jóból, később már nehéz észrevenni a jót. Gondoljunk arra, hogy egy szelet nagyon drága és különleges torta milyen élvezetet jelent, majd gondoljunk bele, milyen lehet egy második; bárhogy is szeretnénk, nem érezzük finomabbnak, mint az elsőt. Ugyanezt az elvet alkalmazhatjuk az élet minden területén. Ha az életünk végtelen üdülés, nehéz lesz megtalálni az örömöt egy nyaralásban. Az élvezet jó dolog, mert nincs mindig részünk benne. Törekednünk kell az egyensúly elérésére, mert ettől leszünk kiegyensúlyozottak.
-
A boldogságot nem lehet magántulajdonnak tekinteni, amelyre egy napon szert tesz az ember, mint egy örökségre, s aztán csak ápolni kell és vigyázni rá, hogy el ne lopják, vagy ne veszítsen értékéből. A boldogságot tulajdonképpen minden félórában, minden percben újra és újra fel kellett találni. Márai Sándor