Téma
Egyszerűség idézetek
-
Fogadom, hogy nem növesztek pocakot, s azon leszek, hogy tetsszem neked. Fogatlanul is imádni foglak, s holtomig csodálom formás feneked. Csodálom az eszed, a szemed, ahogy a húsevőket porig alázod. A dögös tested, a kezed, bár a konyhában megtörik a varázsod. Hadd legyek a legjobb barátod, s te az eleségem, mert hála Istennek, akiben te nem hiszel, hogy rávett arra, hogy légy a feleségem.
-
A mi társasági énünk mások elméjének az alkotása. Még az oly egyszerû tény is, amit csak úgy nevezünk, hogy "meglátogatunk valakit, akit ismerünk", részben értelmünknek egy ténye. Annak a lénynek testi látszatát, akit magunk előtt látunk, mindig mi magunk töltjük meg róla alkotott fogalmainkkal s a róla való elképzelésünkben ezeké a fogalmaké a legnagyobb rész. Oly teljesen betöltik az arcot, oly pontosan tapadnak még az orr vonalához is, oly finoman árnyalják még a hangnak a zengését is, mintha ez sem volna más, csak egy átlátszó burok, - hogy ahányszor látjuk ezt az arcot s ahányszor halljuk ezt a hangot, mindig a mi fogalmainkat találjuk meg és hallgatjuk újra. Marcel Proust
-
Nincs bennem semmi különös, ezzel magam is tisztában vagyok. Hétköznapi életet élő átlagember vagyok, hétköznapi gondolatokkal. Nem emeltek emlékmûvet a tiszteletemre, és a nevem is hamarosan feledésbe merül. De szívvel-lélekkel szerettem valakit - és ez mindig is tökéletesen kielégített. Nicholas Sparks
-
Amit nagyon nem szeretek, az a magyar neveltetés. Erre az jellemző, hogy az idősek feltétlen tisztelet élveznek, akkor is, ha tegyük fel alkoholisták vagy családon belüli erőszakot követnek el, a lényeg, hogy a gyerek maradjon csöndben... ez a fajta nevelés a kreativitását teljesen elnyomja. Matolcsy András
-
Egy délben, ősszel, meghalt apám. Erővel halt meg, méltósággal és példásan. Mintha megmutatta volna, hogyan kell meghalni. - Kezeim között halt meg, s ettől a pillanattól módosult halálfélelmem; nem félek már úgy, s nem a haláltól félek, nem attól az ismeretlentől, borzalmastól; inkább csak az életet sajnálom itt hagyni, az élet ízét és illatát követelem a halálon; de abban a pillanatban, mikor apám behunyta a szemeit, megértettem, hogy a halál nem rossz és nem jó, nincs semmiféle jellege. Márai Sándor