Emlékezés idézetek

A nagy gondolatok a szívből fakadnak. Marquis de Vauvenargues

Amit láttunk, örökre őrzi a szemünk, amit elkövettünk, örökre őrzi a kezünk, amit éreztünk, örökre őrzi a lelkünk. Alessandro Baricco

A meghatározó események mögött mindig mélyen átélt pozitív vagy negatív érzelmek vannak. Kepes András

Az emberek emlékeznek. Kivált az öregek. Nem a közelmúlt eseményeire, hanem a régi, mondjuk húsz évvel ezelőtti dolgokra. (...) Fontos dolgokat mondhatnak közéleti személyiségekről, esetleg régi botrányokról. Agatha Christie

Különös, a kölyökkor elveszett, megfakult, letörölt hímpora utáni vágy váltotta ki a legfájóbb nosztalgiámat. Hiszen az tesz mindent olyan ragyogóvá, édessé, kívánatossá, az tartja távol a vaskalap józanságot, köznapiságot, unalmat. Az teszi velünk a varázslatot: míg velünk van, úgy tudjuk, a meséből származunk, álomi szabadon. Csodát tenni és érteni egyaránt képesek vagyunk. Vavyan Fable

Ifjúkorunk örömei, amikor emlékezetünkbe idézzük őket, olyanok, mint a romok, amelyeket fáklyafényben nézünk. Francois-René de Chateaubriand

Emlékek, elképzelések, régi érzések és gondolatok sokkal könnyebben felidézhetők illatok segítségével, mint bármilyen más csatornán. Oliver Wendell Holmes

Nincs a szerelemnél meghatóbb érzemény, mert korunkban, amikor a nemes érzések, a vallásosság, a hûség, a tisztelet, a barátság, a hazaszeretet lassan kivesznek a világból, csak a szerelem az, amely képes visszavarázsolni a régen letûnt idők illúzióját.

Ha szívünk lánggal ég, Be szép az éj homálya! Az Éj - mindnyájunk szíve-vágya! Moliére

Csoszogunk előre, hagyjuk, hogy az élet megtörténjen velünk, és lassanként megtöltjük emlékeink éléskamráját.

Amikor az ember képzeletében egy szeretett lény vonásait igyekszik fölidézni, a múlt annyi emléke merül fel, hogy ezeken az emlékeken, mint könnyön át, csak homályosan látja őket. Lev Tolsztoj

Létezik az, hogy valaki belép egy ajtón, vagy beszáll egy autóba, és amikor meglátjuk, amikor először találkozik pillantásunk az övével, azonnal tudjuk, ő az? Létezik az, hogy egyetlen pillanat során olyan mértékû és mélységû érzelmek halmozódnak fel bennünk, mint amire egész addigi életünk során nem volt példa? Behunyom a szemem, visszagondolok erre a pillanatra, és emlékezem. Arra, ami ekkor történt. Mi hatalmasodott el rajtam? Mi okozta az érzést, ami egyetlen pillanat alatt beleköltözött elmémbe, s végérvényesen felkavarta addig józannak vélt mûködését? Talán az ösztön. Talán a viszonzás csodálatos érzékelése. Mert pontosan úgy nézett rám, akkor, először, mint ahogyan szerettem volna, hogy rám nézzen. Ahogyan csak az néz a másikra, aki pontosan azt éli át, amit akkor, azokban a pillanatokban én is átéltem. Tomán Edina

Az emlékek ápolása a folyamatosság érzését és tudatát adja; a múlt beépítése a jelenbe és a gyermekeken át a jövőbe. A gyökértelenség a mai ember egyik nagy baja, sérülékennyé teszi "énünket". Beszéljünk azokról, akik meghaltak, hogyan éltek, milyenek voltak, hogyan gondolkoztak, miben hittek, mit "tettek" az életükkel, mit hagytak a következő nemzedékre.

A pillanatok, amelyeket valaha átéltünk, azokkal, akiket valaha ismertünk. Ezek összege vagyunk mi mindannyian, ezekből áll majd össze a történetünk. Ez lesz az emlékeink slágerlistája, amelyet újra és újra és újra lejátszunk magunkban.

Az érzelmek a tervezésünk részei. Marina

Ha valakit szeretünk, az az érzés a zsigereinkben van. Az agy hiába akarja kizárni a gondolatot, a szív nem hagyja azt. Hiába akarsz józan ésszel gondolkodni, bolond szíved nem engedi, akit szeretsz, nem tudod elfeledni.

Az emlékezet csodás ajándék. Segítségével a múlt sosem válik múlttá. Agatha Christie

Vannak az életben pillanatok, melyekből csak egy emlék marad lelkünkben: az, hogy boldogok valánk. Eötvös József

Valami szent, lélegzetelállítóan édes, csodálatos érzés élt a szívében, amely csak nőtt, nőtt a magára kényszerített némaság hosszú napjai alatt és emlékekből meg reménységből táplálkozott. Margaret Mitchell

A szív büszkesége vagy telhetetlensége teszi-e, nem tudni, de a felénk irányuló szerelem által magunkat is mindig többnek érezzük. Camilo Castelo Branco