Fáradtság idézetek

Szeretem a felhőt s az éjt, Mert sirni szoktam, mint amaz S világom, mint emez, sötét. Morris Rosenfeld

Én kőszívû szerelmem, pillantásod, mint tüzes nyíl, fájó sebet ejt szívemen! Éjnél is feketébb szemed, mégis örökké rabul ejtett. A büszkeséged megkeményíti szívedet, és elhomályosítja szerelmünket, de elvarázsol engem. Tudom, hogy ez a büszkeség emel az égbe, és a csillagoknál is szebbé tesz. Mégis fáj, felőröl és elemészt a fájdalom, de tudom, ajkad egyetlen érintésétől visszatérhetnék az életbe. Ó, kőszívû kedvesem, eldobod szerelmünket, kegyelmezz nekem, könyörülj, könyörülj rajtam!

Ezért szeretem a kutyákat - a megbocsátás képességért. Ahogy nagylelkûen sajátjukként fogják fel a más bûnét. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko

Annyit kellene mondanotok: sosem múlik a szerelem Három szóval menthető: Te kellesz nekem Te KELLESZ nekem Te kellesz NEKEM TE kellesz nekem. Fredrik Backman

Csak vissza, vissza hozzád! Mit érnek itt e tájak, E gyönyörü szép tájak, Ha tégedet nem látlak. Ha nem mondhatom néked, Nem mondhatom: hogy nézzed, E holdas tó, e halmok, S amott a fák mi szépek! Tóth Kálmán

Lelkem a lelkedé. Virágokat gyûjtök, térden állva átnyújtom neked. Verset írok. Felolvasom. Te verdeső pillákkal hallgatod, kebled hullámzik, pír önti el jobb és bal orcádat. Azután a kezedet nyújtod, de én nem merem megérinteni, mert tudom, hogy akkor elvesztem a fejem. Nem, talpra szökkenek, és kimenekülök a szabad levegőre, jeges ülőfürdőt veszek. Te meg ott állsz órákon át, kinyújtott kézzel, kebleid hullámoznak: egy hajóflottát is elringatnának. Hát ez a boldogság. Éljen az éteri, szûzi, folttalan szerelem! Vavyan Fable

Hamar fakul a drága lomb, Mely zöld reményszínt lenget, Hamar zuhan a drága nap, Mely csiklándón melenget, S a lánykéz is csak arra jó, Hogy megsimítsd s elengedd. Tóth Árpád

Az egygondolatú ember könnyen fanatizálódik, vakhite rabszolgája lesz. S ha egyszer beindul, magától nem áll meg, elrobog a falig - és tovább. Vavyan Fable

A víz meleg. De a nap- és a holdfény még mindig gyönyörûen csillog a vízen. Folyton változik a tó színe: hol türkizkék, hol kék, hol fehéres, hol zöld. A nádasokban sok madár lel védelemre. A Balaton Magyarország egyik ékköve. Nick Thorpe

Tied vagyok, tied, hazám! E szív, e lélek; Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek? Petőfi Sándor

Nádasi K. Ottó Kis-Adán, májusi szerdán e levelem írám. A mottó: Szívedig íme visz írás, kellemest író! Színlelő szív, rám kacsintál! De messzi visz szemed... Az álmok - ó, csaló szirének ezek, ó, csodaadók - elé les. Írok, íme, messze távol. Barnám! Lám, e szívindulat Öné! S ím, e szív, e vér ezeket ereszti ki: Szívem! Íme, leveled előttem, eszemet letevő! Kicsike! Szava remegne ott? Öleli karom át, Édesem! Lereszket "Éva-szív" rám. Szívem imád, s áldozni kér réveden, régi gyerekistenem. Les, ím. Előtte visz szíved is. Ég. Érte reszketek, szeret rég, és ide visz. Szívet - tőlem is elmenet - siker egy ígérne, de vérré kínzod (lásd ám: íme, visz már, visz a vétek!) szerelmesedét. Ámor, aki lelőtt, ó, engem, e ravasz, e kicsi! Követeltem eszemet tőled! E levelem íme viszi... Kit szeretek ezer éve, viszem is én őt, aludni viszem. Álmán rablóvá tesz szeme. Mikor is e lélekodaadó csók ezeken éri, szól: "A csókom láza de messzi visz! Szemed látni csak már! Visz ölelni! Szoríts!" Emellek, Sári, szívemig. Ide visz Ottó. Ma már ím e levelen ádresz is új ám. Nádasi K. Ottó Kis-Adán. Breyer Gyula

Ha létem elhervasztja a halál, Emlékezzél reá, te kedves, E lángszivtől szeretve mint valál; S ha sírban is szeretni enged a halál, S a szív még ott is érez és dobog, Elhúnyt szivem téged, te kedves, Hamvában is szeretni fog. Bajza József

Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától (...). Arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerû dolgokat: egy séta az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképp a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hûségről. Meghökkentő elképzelés volt, hogy csak most, halálában értettem meg teljesen: (...) a mentorom volt. Tanárom és példaképem: Lehetséges, hogy egy kutya - bármelyik kutya, főleg olyan dilis, fékezhetetlen, mint a miénk - képes megmutatni az embernek, hogy mi az, ami valóban fontos az életben? Hittem benne, hogy igen. Hûség. Bátorság. Elkötelezettség. Egyszerûség. Öröm.

Szerelmes vagyok a szomorú szemeidbe, és minden vágyam, hogy felvidítsalak, és lehet, hogy akkor, ha vidámabb szemed volna, kiszeretnék belőled, ettől újra szomorú volnál, s újra beléd szeretnék.

Te vagy szivemnek napsugára, Te üdvöm és hitem, Ha elhagysz, minden oly sötét lesz, Amilyen a szivem.

Örökké tudnálak nézni, és soha nem unnám meg az arcodat.

A fennszárnyalás vágyával a szívben minden szakadéknak és bukásnak tetszik. Romain Gary

Ha nem önteném ki néha a szívemet, azt hiszem, felrobbanna, mint egy gőzkazán. Vincent Van Gogh

Szerettink elpártolnak, Hûtlen sokszor szív a szivhez, Egy marad hû ápoló csak: Oh a haza mindig itt lesz! Tóth Kálmán

E szív itt, szívemhez közel - Reményem, kincsem, birtokom; Boldogtalan, ha válni kell, S boldog, ha ajka ajkamon. Reményem, kincsem ő nekem, S a boldogság - igen! James Joyce