Téma
Feleség idézetek
-
Olyan könnyen mondjuk ki: ha lebénulok, vagy ha rosszabbodik az állapotom, akkor már nem akarok többé élni, de legtöbbször egészségesen húzzuk meg ezt a határt. (...) Csak akkor láthatjuk, meddig szeretnénk elmenni, amikor megtörténik velünk az, amitől előtte annyira féltünk. Ha pedig végül eljön az idő, akkor ez a határ kitolódik.
-
A valódi szabadság nem az "alkotmánynak", a "törvényes jogoknak" vagy a "törvénynek" nevezett puszta papírdarab. Nem az "állam"-ként ismert irrealitásból eredő absztrakció. Nem a valamitől való szabadság negatívuma, mert az ilyen szabadsággal éhen pusztulhat az ember. A valódi szabadság, az igazi szabadság pozitív: valaminek a szabadsága; a létezés, a cselekvés szabadsága, röviden: a tényleges és aktív lehetőség szabadsága. Ez a fajta szabadság nem ajándék: az ember, méghozzá minden ember természetes joga. Nem adományozható: nem ruházhatja ránk semmiféle törvény vagy kormányzat. Emma Goldman
-
Imádunk általánosítani, de az nem mûködik állandóan. Nem értjük a statisztikát, mert a világlátásunk fekete-fehér. A szürkével nem tudunk mit kezdeni. Szeretnénk (?) ha a különbségek nagyon élesek lennének, mert az egyszerû. Akkor pontosan tudnánk, mit várhatunk egy embertől. A világ viszont nem ilyen.
-
Úgy gondolkodunk akár a halálról, akár a betegségről, akár a visszafordíthatatlan betegségről, hogy az nem az enyém, az másé. Szerintem kell ahhoz egyfajta élettapasztalat vagy kor, hogy az ember bekalkulálja azt, hogy halandóak vagyunk, és bármikor elkaphatunk egy olyan betegséget, amit nem tudunk visszafordítani.
-
A vallás foglalkozik a történelemmel, a költészettel, az irodalommal, az etikával, az erkölccsel, beleértve azt is, hogy könyörületesen bánjunk a legszerencsétlenebbekkel. Mindezek olyan dolgok, amiket teljes szívemből támogatok. A vallás akkor kerül bajba, amikor úgy tesz, mintha értene valamit a tudományhoz. Carl Sagan
-
Most már biztos vagyok benne, hogy régóta tartottam feléd, és te is énfelém. Még ha nem is sejtettünk egymás létezéséről, mielőtt találkoztunk volna, tudatlanságunkat végigkísérte valamiféle ösztönös bizonyosság, amely gondoskodott arról, hogy végül találkozzunk. Mint két magányos madár, melyek az égbolton tájékozódva repülnek a hatalmas préri fölött, úgy közeledtünk egymás felé ennyi éven, egy emberöltőn keresztül.
-
Talán neked is van gyereked, és akkor tudod, hogy az ember állandóan fél, hogy nem tud mindent, nem bír mindent, nem képes elvégezni mindent. Végül olyannyira megszokjuk a kudarc érzését, hogy akárhányszor nem okozunk csalódást a gyerekeinknek, titokban mi is meglepődünk. Talán van olyan gyerek, aki tud erről. Ezért néha apró, pici dolgokat tesznek a legváratlanabb pillanatokban, hogy új levegőt fújjanak a tüdőnkbe. Hogy éppen, éppen, éppen csak megmentsenek minket a fulladástól. Fredrik Backman
-
Meg nem tudtam volna mondani, hány óra lehet. Úgy véltem, hogy olyan egy és három óra között van. Azt sem tudtam volna megmutatni egy Pretoria-térképen, hogy hol vagyok. Ezt a városrészt útikönyvem már nem jelölte. Ennyire még sohasem estem ki időből és térből. Ezt a fajta magányt szokás szabadságnak nevezni. David Van Reybrouck
-
Bizonyos emberek rosszul tûrik a hatalmat maguk felett: él bennük egy mániás vágy arra, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Ezzel kezdődik az emberiség története is: "Csak két fa gyümölcséből ne egyetek", mondta az Isten. Mi a válasz? Csakazértis... Még az Isten hatalmát sem fogadom el, és azért is eszem abból, amiből nem lenne szabad. Az emberek egy része ilyen, de nem mindenki. Van, akinek éppen az ad biztonságot, ha pórázon van, létezik egy hatalom, akitől függ, aki védi, aki gondoskodik róla, és főleg felmenti a gondolkodás alól. Popper Péter