Téma
Feleség idézetek
-
Miből építkezik az ember, amikor úgy érzi, romokban hever körülötte a világ? Az általa belátható környék, a végiggondolható gondolatok, a megélhető érzelmek. Arra gondol, hogy talán mégis akar tőle valamit az élet, ha eddig meghagyta. S elkezdi magát újraépíteni. Megkeresi az első téglákat, leveri róluk a régi, töredezett habarcsot, óvó kézzel végigsimítja valamennyit. Új kötőanyagot kever. Előtte gondosan alapot ás, mélyebbet az előzőnél, mindent többször is megmér. Ezúttal nem olyan felszínes, mint először volt, most már tudja, hogy sokszor századmillimétereken múlhat a siker. Nagy István Attila
-
Régebben azt gondoltam, a sötétség és a halál feltehetőleg egy és ugyanaz. Azt gondoltam, a halál a fény hiánya. Hogy a halál nem más, mint árnyékvilág, ahol az emberek ugyanúgy vesznek, eladnak és szeretnek, mint általában, csak éppen kevesebb meggyőződéssel. Az éjszaka időlegesebbnek tûnik, mint a nappal, főleg a szerelmesek számára, és valahogy bizonytalanabbnak is. Ebben az értelemben jól összegzi életünket, ami szintén időleges és bizonytalan. Nappal erről megfeledkezünk. Nappal megállás nélkül, rendíthetetlenül megyünk. Ez a bizonytalanságok városa, ahol az utcák és az arcok egyformának tûnnek, de nem azok. A halál lesz majd ilyen. Állandóan felismerünk majd arcokat, amiket soha azelőtt nem láttunk. De a sötétség és a halál nem egy és ugyanaz. Az egyik időleges, a másik nem. Jeanette Winterson
-
A tudomány az egyetlen olyan kultúra, amely valóban globális: a protonok, a fehérjék és a Pitagorasz-tétel ugyanaz Kínától Peruig bárhol. A tudománynak felül kell emelkednie az állampolgárság jelentette akadályokon. Meg kell szólítania az összes hitet is. Szellemi hiányosság, ha nem értjük meg természeti környezetünket, valamint a bioszférát és az éghajlatot irányító alapelveket. Mint ahogy az is, ha nem látjuk meg azt a csodálatos képet, amelyet a darwinizmus és a modern kozmológia tár elénk - a komplexitások sorra megjelenő láncolatát, amely elvezet az ősrobbanástól a csillagokig, a bolygókig, a bioszférákig és az emberi agyakig -, a kozmosz öntudatra ébredését. Martin Rees
-
Sokan maguk mondanak le a lelki értelemben vett függetlenségről. Önszántukból felejtettek el boldogok lenni. (...) Azt hisszük, vannak magasztos céljaink és fontos értékeink, miközben gyakran az egész életünk egy hajsza. A többet, a nagyobbat és a szebbet kergetjük. Keressük a boldogságot, s nem vesszük észre, hogy ott van az orrunk előtt, csak épp vastagon elfedik az újabb és újabb vágyak. Mindig csak dobbantunk a pallón, ahelyett, hogy végre megérkeznénk.
-
Az életben csak a jelen a létező, de - micsoda irónia! - éppen a jelen az, ami megfoghatatlan. Mint a vonal, amely két színfoltot elválaszt egymástól, a jelen határmezsgyéje az élet ama szakaszának, amely még nem létezik, és annak, amely már elsült. Egyetlen jelen pillanat sem ugyanaz. Semmi sem képes megállapítani ezt a menetelést az elmúlás felé, és minden, ami valóságos, abban a pillanatban esik meg, amely tulajdonképpen nincs is, s mégis, rajta kívül nincs valóság. Jean-Louis Barrault
-
Ti írás birtokosai! Ne lépjétek túl a határt a ti vallásotokban és ne mondjatok Allahról mást, csak az igazságot! Jézus, a Messiás, Mária fia csupán küldötte Allahnak, és az ő szava, amit sugalmazott Máriának, és Allahtól küldött lélek. Higgyetek hát Allahban és az Õ küldötteiben és ne mondjátok azt, hogy: "Három!" Hagyjátok abba! Jobb az nektek! Allah csupán egyetlen isten. Magasztaltassék! Nincs szüksége gyermekre, amikor Övé mindaz, ami az egekben és a földön van. Allah kiváló istápoló!
-
Mint rossz hírekre lassanként szoktatjuk az embereket, hogy a lélek egyszerre le ne süllyedjen nehéz terhe alatt: így bánik velünk a végzet, lassanként tanít emberismeretre, hogy bírni tanuljuk a szörnyû tudományt; előbb egy ember csal, s a seb, bármily nehéz, kigyógyul s szívedet megkeményíté héjagával; később többeken tanulsz kételkedni, kedvenc eszméid egyenként eltûnnek előtted, s elbírod, mert már kevésbé bíztál; utóbb barátaid elhagynak, s csak végre látod, hogy kedvesed is csalfa vala, és senkiben nem bízhatsz e világon. Eötvös József