Téma
Feleség idézetek
-
A bőr a lélek tükre, a képernyő, amelyen láthatóvá válnak a bensőnk, a tudattalanunk történetei. Jó bûnügyi technikusok módjára megszállottan közvetett bizonyítékok után kutatunk a bőrön. A nyomok néha mélyen bevezetnek minket a test belsejébe. Hirtelen felfedezzük, hogy a bőr elmeséli, ha a lélek hiányt szenved valamiben, beszámol stresszről, a lelki egyensúly hiányáról, vagy a szerveinkről és táplálkozási szokásainkról.
-
A mi nyugati társadalmaink arra valók, hogy változzanak, ez a struktúrájuk és szervezetük elve. A primitívnek mondott társadalmak főleg azért tûnnek számunkra primitívnek, mert tagjaik úgy alkották meg őket, hogy tartsanak. A külvilágra való nyitottságuk igen szûk, és az a szellem, amit mi úgy fejeznénk ki, hogy lokálpatriotizmus, náluk uralkodóan elterjedt. Az idegent, legyen bár közeli szomszéd, piszkosnak és durvának tartják: sokszor odáig mennek, hogy emberi mivoltát is kétségbe vonják. Azonban megfordítva, a belső társadalmi szervezet szövedéke szorosabb és gazdagabban díszített náluk, mint az összetett civilizációkban. (...) Ez azt is megmagyarázza, hogyan lehetséges, hogy nagyon alacsony technikai-gazdasági szinten álló társadalmak úgy érezhetik, jólétben és bőségben élnek, és mindegyikük meg van győződve arról, hogy az egyetlen élet, amelyet élni érdemes, az övék. Talán ilyen módon több boldogságot tartogatnak a tagjaik számára.
-
A szakadatlan reménykedés maga a csoda, a remény, hogy kell legyen (...) olyan érvényes rend, amely a kizökkent világot, ha nem is egyszerre, de apránként visszaterelgeti egy barátságosabb kerékvágásba, amelyet a többség igazságosnak, a kisebbség elviselhetőnek és talán mindkettő emberi méretûnek érez.
-
Nincs megrendítőbb, mint ha az ember meghajlik az ismeretlen alatt. Az események szenvedő részesei vagyunk. Az élet örökös történés; mi csak gyötrődünk alatta. Soha nem tudjuk, honnan csap le ránk hirtelen a véletlen. A katasztrófa és a boldogság úgy köszönt be hozzánk, majd tûnik el, mint a váratlan látogató. Victor Hugo
-
Az életünkben a dolgoknak megvan a maguk ideje. A maguk helye. A folyamatoknak van elejük, közepük és végük. Magasságuk és mélységük. Az életnek van ritmusa, ciklikussága, súlya és könnyedsége, hossza és rövidsége. Ha ezt szem elől tévesztjük, úgy kiesünk a realitásból, hogy sosem tudunk igazán jól lenni. Pál Ferenc
-
A legnehezebb utas mindig az, aki nehezen kaparja össze az utazásra valót, talán évekig is spórol arra az egy hétre, aminek épp ezért tökéletesnek kell lennie. Elég egy vártnál gyengébb panoráma, és jön a hiszti; egy kis változás a programban, és itt a világvége. A gazdag utas, aki eljut Afrikáig is, valószínûleg gyakorlott világvándor. Tudja, hogy a harmadik világban nem számíthat svájci pontosságra. Látott már ezt-azt, és nem görcsöl. Inkább felülemelkedik a kényelmetlenségeken. Kordos Szabolcs