Téma
Feleség idézetek
-
Az ember mindig egyedül volt, csak te voltál hûséges, halál. (...) Mindig mögöttem vagy. Te vagy a hûség. Jó cimbora, okos barát. A többi mind akart valamit: szerető, a kedves, a fiú. Mind önzők voltak a szeretetben. Csak te vagy önzetlen, halál. Végigkísérsz a rövid úton, s egy napon vállamra teszed a kezed. Márai Sándor
-
Átélünk valamit. Alig pár nappal később már kissé módosult formában emlékszünk rá, mintha súgott szavakat értettünk volna félre. Aztán elmeséljük valakinek, és pár helyen ki kell töltenünk a hézagokat a saját fantáziánkkal, hogy legyen értelme a dolognak, különben még bolondnak néznének. Utána el is hisszük ezeket a kis lelki hézagpótlásokat, és legközelebb így adjuk tovább. Csakhogy ez nem igaz, ennélfogva az élő beszédben még jobban eltorzul. Egy évre rá részegen meséljük el a sztorit, úgyhogy még tovább szépítünk rajta - oké, őszintén szólva az ujjunkból szopjuk legalább az egyharmadát. Egy héttel később már józanok vagyunk, csakhogy nem akaródzik bevallanunk, mekkorát hazudtunk, vagyis ragaszkodunk a sztorink átdolgozott és bővített szeszközi változatához, és öt évvel később a mi úgy-éljek, itt-süllyedjek-el-ha, az-édesanyám-sírjára sztorinknak legfeljebb 50%-a igaz. Mindenki megcsinálja. Te is, én is. Akármilyen becsületesek és jó szándékúak vagyunk, folyamatosan félrevezetjük saját magunkat és másokat is, és erre nincs más okunk azon kívül, hogy az agyunkat hatékonyságra, és nem pontosságra tervezték. Mark Manson
-
Amiről nincsenek tapasztalataink, azt történelem előtti kornak hívjuk. Az a már kézzel tapintható korszak, amit mi a szó szûkebb értelmében történelemnek nevezünk, körülbelül hatezer évet ölel föl; hatezer fordulatot a Nap körül; sorsüldözött, szeretett és elátkozott bolygónk hatezer ellipszisét, melyet fáradhatatlanul kísér útján kicsi, tekintélyes, sápadt mosolyú társa, a Hold. Erich Kästner
-
Az öregedés biológiai mechanizmusát egy lehasznált, ócska autó mûködéséhez tudnám hasonlítani, amely kattog, zörög, majd egyszer csak leáll. Az autó rendszeres karbantartása, a kopott alkatrészek folyamatos javítása és cseréje megakadályozhatta volna a végleges leállást. A megelőző karbantartás azonban drága mulatság, amire nem mindig jut pénz és idő, ezért aztán nem is mindig, illetve nem mindig megfelelő módon kerül rá sor. A testünk is megelőző karbantartást igényel. Rudi Westendorp
-
Ha az agy nagyon erős, még annak is nehéz magával rántani a sokkal sebezhetőbb lelket a józanságba. És ha nem megy, akkor jön a test. A test független, az nem mûködik együtt a hazugsággal, a maga ösztönös útját járja, és jelez: izzad, remeg, görcsbe rándul, hánykolódik, rázkódik, nem engedelmeskedik, fojtogat. Végső soron beteg lesz. Amikor már beteg, csak akkor kezdenek rá odafigyelni legtöbben. Mit szedjek ki a testemből, vagy a testemet honnan szedjem ki, hogy túléljem. Hogy újra egyesülhessen elárvult lelkemmel, elnémított szellememmel. Tisza Kata
-
Ha rákeresünk a Google-n a tört szívek megragasztásának módjaira (...), annyi eredményt dob ki a net, hogy mindet valószínûleg legalább egy év alatt lehetne csak elolvasni. Vannak a tanácsok között okésak (írd össze minden utálatos tulajdonságát! Ne félj a nevetéstől! Menj edzőterembe, és izzadd ki magadból!), és vannak borzalmasak (azonnal keress valaki újat! Posztolj magadról és arról az illetőről képeket a közösségi fórumokon, hogy az exed féltékeny legyen! Készíts róla woodoobabát, és gyújtsd fel!). De én igazából tudok egy sokkal jobb kúrát: a zenét.
-
Az elengedés gesztusa. Mindenki úgy beszél róla, mintha a világ legegyszerûbb dolga lenne. Hajtsd ki szépen az ujjaidat, egyiket a másik után, amíg ki nem nyílik a tenyered. De az én kezem már három éve szorul ökölbe, az ujjaim elgémberedtek. Én magam is elgémberedtem. És hamarosan végleg összezárulok. Gayle Forman
-
Ha egyszer őrültnek bélyegzik az embert, akkor minden olyan cselekedet, amely normális esetben ennek az ellenkezőjét bizonyítaná, könnyedén beilleszthető egy olyan értelmezési keretbe, ahol viszont az elmebetegség tényét támasztja alá. Az ember határozott ellenkezése tagadásnak minősül. A valós félelmeit téveszmének, a túlélési ösztönöket pedig védekezési mechanizmusnak bélyegzik. Dennis Lehane
-
Ahhoz hogy sikeres legyél a zeneiparban, nagyon rafináltnak és talpraesettnek kell lenned. Itt, ha valakinek lehetősége nyílik rá, gondolkodás nélkül megkopaszt. Biztos vagyok benne, hogy annak idején Beethoven, Bach és Mozart is ugyanebben a cipőben jártak. Õket is körülvették az akkori menedzserek, akik alighanem róluk is alaposan lehúzták a bőrt. És ott van az egészben a paradoxon, hogy mire eléggé megerősödnél és megkeményednél ahhoz, hogy megbirkózz a helyzettel, elveszíted az alkotáshoz szükséges érzékenységet, akár zenéről, akár más mûvészetekről beszélünk. Ezért van az embereknek menedzsere, de még így is előfordul, hogy a menedzser a saját szakállára intézi az üzleteket.