Igazság idézetek

Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virágja, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Wass Albert

Mikor virágos minden út s fehérek a cseresznyefák, minden, mi volt, eszembe jut. Macuo Basó

A vörös félelmet kelt azokban, akik látják, és megerősíti azokat, akik viselik. Riadóztatja érzékszerveinket, hogy minimálisra csökkenjen a kudarc vagy a veszély esélye, úgy, hogy a logikus gondolkodást az agykéregbe számûzi. Bizonyos emberek úgy vélik, hogy ez azért van, mert a vörös szín a vérre emlékeztet bennünket. Jean-Gabriel Causse

Ne feledd, hogy az ösztön szinte mindig rosszra visz! Az a helyes, amit a barátaid és a családod mond neked. Õk mindig jobban tudják; még az idegen is, akivel az utcán találkozol, aki semmit nem tud rólad, ő is jobban tudja; csak mondd el neki a helyzetedet, és jobb tanácsot kapsz, mintha leülnél gondolkodni.

Az nem üzlet, ha eladakozod a pénzedet. (...) Ne hagyd, hogy az érzelmek benne legyenek a döntéseidben! A kapcsolatok jönnek és mennek, de az elvek maradnak.

- Szerelmes vagy...? Kövesd az oroszlánszíved! (...) - Mondjam el, hogy, mit érzek? - Igen, kivéve, ha nem vagy biztos az érzéseidben. Mert, ha feltöröd azt a kagylóhéjat, azután meggondolod magad, ő előbb hal bele a magányba, minthogy valaha is újra bízzon valakiben.

Soha ne feledjük, hogy a gonosz és a jó nem létezik. Nincsenek istenek. És nincsenek démonok. Csak az ember van, csak ez a világ van, és a halál eljön mindannyiunkért. De meddig zeng a nevünk a szélben? Hogy emlékeznek majd ránk? (...) Úgy cselekedj hát, hogy véretek büszke emléket hagyjon utánatok az évszázadokon keresztül. Pierce Brown

Szeresd a Te népedet, nemzetedet, jobban mint önmagadat, s rajta kívül más isteneid ne legyenek. Tiszteld otthonodat s a földet, melyen élsz, hogy maradékaid is hosszú életet élhessenek rajta! Wass Albert

Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Hidegen hagy az elhagyott táj, - Hogy eltemettük: róla nem tudunk. És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindíg búcsuzunk. Reményik Sándor

Ki magosra néz, nem látja meg a rögöt lába alatt, s ki másra bízza földjét, elveszíti azt. Ami legfontosabb pedig: akié a föld, azé az ország! Wass Albert

Fájdalmas tovább élni a szeretteink elvesztése után. Egyszerûen fáj. Fájdalmas végigmenni a folyosón, vagy kinyitni a hûtőt. Fáj felvenni egy pár zoknit, vagy fogat mosni. Az étel íztelen. A színek elszürkülnek. A zene bántja a fület, ahogy az emlékek is. Ránézünk valamire, amit máskor szépnek találnánk - a bíbor égre naplementekor, vagy a gyerekektől nyüzsgő játszótérre -, és mindez valamiképp csak mélyíti a veszteségérzetet. A gyászt így, magányosan hordozzuk. Michelle Obama

Látni a szerencsétlenséget, és nem megfutni előle, nézni a szépséget, és nem közelíteni hozzá: ez a szép. Simone Weil

A természet világa olyan, mint egy könyv: rengeteg információt nyújt azoknak, akik el tudják olvasni. A természet jelzéseit ugyanúgy megtanulhatod értelmezni, mint a szavakat. Először az ábécét kell elsajátítanod, mielőtt rátérhetnél a bonyolultabb szövegekre. Ha viszont folyamatosan gyakorlod az olvasást, idővel olyan jeleket is észre fogsz venni, amelyek a legtöbb embernek elkerülik a figyelmét. Bear Grylls

Élnie kell annak, kit bajjal sújthat a sorsa. Látnivaló hát, hogy nem kell félnünk a haláltól, Mert aki nincs, nem szenved, s nem számít neki semmit. Titus Lucretius Carus

Az emberek nem szeretteik gyászába halnak bele. Sokkal inkább abba, hogy sosem tapasztalhatták meg az igazi, mély szeretetet. Sidonie-Gabrielle Colette

Valójában nem az egyént szereted, hanem azt, amit tesz érted. Ha megérted és elfogadod ezt az egyszerû tényt, akkor sokkal könnyebb lesz elérned azt is, hogy megszerettesd magad.

Nem a természet a leggonoszabb ellenség, hanem az ember, ezt sose feledd! Az ember legádázabb ellensége mindig a másik ember.

Úgy múlik el minden, ami fáj, Hogyha úgy tartja kedve, néha hazajár, Nem szól hozzád, csak leül egyedül, Hogy érezd, hogy élsz ott legbelül. Caramel

A valódi szépséghez, ahhoz, amely nem kopik, és nem fakul, idő kell. A valódi szépséghez nyomás kell. A valódi szépséghez hihetetlen állhatatosság kell. A víz lassú csepegésének köszönhetjük a cseppköveket, a földkéreg lassú mozgása hozza létre a hatalmas hegyeket, a tengerek és óceánok fáradhatatlan hullámverése tördeli apró darabokra a sziklákat és simítja el a durva éleket. És az erőszakból, a tébolyból, a szelek üvöltéséből és a hullámok bömböléséből megszületik valami jobb, valami, ami addig nem létezett. Amy Harmon

Nem kellene egyszer élethajónkkal szélbeállni, lehúzni a vitorlákat és horgonyt vetni? Állni, ringatózni a ködös életvízen, s eltûnődni, hogy miért is vagyunk a világon? Azért, hogy betegre dolgozzuk, különmunkázzuk magunkat egy szebb bútordarabért, autóért, vagy egyszerûen csak a normális megélhetésért? Más dolgunk is lehetne a Földön? Egy üres óra, amikor semmit sem kell csinálnunk, csak emberként felnézni a fákra, felhőkre, lehet, hogy többet ér, mint a hasznos munkarohamok. Meg kellene kapaszkodnunk egy nyírfaágban, nádszálban, mielőtt teljesen magába szippant bennünket az ipari, haszonelvû világ, s ledarálja lényünket. Levegőt kellene venni és élni egy kicsit. Bertha Bulcsu