Téma
Ikrek idézetek
-
Az önbecsülésünk határozza meg, mit gondolunk magunkról, annak alapján vetjük meg a lábunkat a világban, és alakítjuk a kapcsolatainkat. Ha leértékeljük magunkat, nemtelen helyzetekbe keveredhetünk. Persze senkinek sem tökéletes az önértékelése, sőt, ez szituációnként változhat. De dolgozni lehet rajta. Időről időre fel kell tennünk magunknak a kérdést: ki vagyok én, mit akarok az élettől? Sokszor azért sodródunk bele valamibe, ami egyébként távol áll tőlünk, mert nem figyelünk befelé, a valós igényeinkre. Hagyjuk, hogy mások kívülről irányítsanak minket, ha tetszik, az orrunknál fogva vezessenek.
-
Vannak olyan történések - és veszteségek - az életben, amik rávilágítanak, mennyire értelmetlen apróságokon idegeskedni, veszekedni, egyáltalán; hosszú ideig forgatni magunkban a sok negatív gondolatot és érzést. Mindig lesz min elégedetlenkedni. És persze tenni is kell azért, amit el akarunk érni. Lehet sok minden ellen tiltakozni, küzdeni. De egy dolgot nem szabad (szerintem), hogy mindezen negatív dolgok eluralják a lelkünket, és az alkotás szeretete háttérbe szoruljon.
-
A mindennapi életben nagyszerûen beválik az a villamosokról ismert felírás, hogy "A jegy nélkül vagy érvénytelen jeggyel utazók pótdíjat fizetnek". Világos mindenki előtt, hogy mit akarnak ezzel mondani. De ha ez a szöveg a matematikai fogalomalkotás szigorúságával lenne megfogalmazva, akkor valószínûleg egy fél oldalt kellene írni, tehát gyakorlatilag használhatatlan volna. A matematikus számára viszont az ilyen pontatlan, nem teljesen egyértelmû megfogalmazás használhatatlan! (...) Azt mondja (...), hogy az érvénytelen jeggyel utazók is pótdíjat fizetnek. Honnan tudom én, hogy egy bérletes zsebében nem maradt-e ott egy érvénytelen jegy?! Alexits György
-
Vezérelvem (...), hogy amennyire csak tőlem telik, szilárd s elhatározott legyek cselekedeteimben; ha már eltökéltem magamat valamire, még a legkétségesebb véleményeket is úgy kövessem, mintha a legbiztosabbak volnának. Így tesz az utazó is; ha eltévedt az erdőben, nem szabad neki ide-oda tévelyegnie majd az egyik, majd a másik irány felé fordulva; még kevésbé szabad neki egy helyen maradnia; hanem mindig a lehető legegyenesebben egy irányban kell haladnia, s ezt az irányt, ámbár eleinte talán csak véletlenből választotta, semmis okok miatt nem szabad elhagynia; ha azután nem is jut el oda, ahová kívánkozott, végre mégis valahová csak el fog jutni, ahol valószínûleg jobb dolga lesz, mint az erdő belsejében. René Descartes