Jövőkép idézetek

A hit olyasmi, amiben az embernek hinnie kell. Valami, amibe bizalmat kell helyeznie, a hitét. Ha be lehet bizonyítani, akkor az tény, és a tényhez nincs szükség hitre, hogy higgyünk benne.

Más a barátság és más a nők iránt érzett vonzódásunk, bár mindkettő szabad válasz­tásból jő. A szerelem tüze, megvallom, he­vesebb, égetőbb és maróbb; ámde kalandos és röpke tûz ez, hullámzó és csapodár; a láz tüze, mely emelkedik és esik s csak a subánk csücskénél tart. A barátság melege omló, mérsékelt és egyenletesen meleg; ál­landó, édes és olvatag hőmérséklet, nem for­róság és nem fojtogat. Michel de Montaigne

Az egyén igazságérzete mindenkinek a legfontosabb. Azt nem tudja felülírni a társadalmi igazságosság követelménye. De pont azért fontos, hogy társadalomként mûködjünk, hogy egyénileg is megvédjük az embertársainkat attól, hogy bosszúcselekményeknek az elkövetői vagy adott esetben az áldozatai legyenek. Felelősséggel tartozunk egymás emberségéért is.

Minden emberben jelen van az ösztönös törekvés, hogy olyan emberekhez tartozzon, akikkel közös hiedelmei vannak. Csányi Vilmos

Mit számít Isten szubsztanciájának, hogy hiszek vagy nem hiszek? Úgy mondanám, hogy létezhet egy mozdulatlan mozgató. De ez nem szükségszerûen érthető lény, nem önmagunknak az ősmintája. Amit Istennek nevezünk, lehet olyan személytelen erő, mint a nap, akinek éppoly közömbös, hogy melegével áld vagy tüzével perzsel minket. Anthony Burgess

A szívem kihagyott egy ütemet, aztán megbotlott és hasra esett. Elizabeth M. Gilbert

Fontos, hogy leszámoljunk a tekintélyelvûséggel: nem az számít, ki hány éves, mi a titulusa, hanem kizárólag a tudományos tények.

Annyi minden történt, és nem beszéltünk régen, Pedig senki nem figyel rám úgy, mint ő. Hazám felé csillag vezet fenn az égen, Olyan, mint az álom, csak élesebben látom, úgy, mint ő. Ismerős Arcok

Ott suhog felettük kérlelhetetlen, fásult egykedvûséggel, aki átlép mindenen, akit át nem lép senki, akit sem elhagyni, sem megelőzni nem lehet, aki nem kérdez, de nem is válaszol, nem nevet, de nem is sír, aki nem született, de nem is hal meg, aki végtelen és örök, s ez az úr: az Idő. Fekete István

Olyan sokszor virradt már meg mióta elmentél annyi nap hava hullott már az életemre nélküled hogy attól félek, boldog lehetek megint. Jón Kalman Stefánsson

Tiszta élet, hûséges élet nem létezik, ezt soha nem adhatjuk meg egymásnak. De mindaddig, amíg fogjuk, amíg nem engedjük el egymás kezét - legyen az a kéz tízezer mérföldre vagy a szomszéd ágyban -, mindenkinek a maga dolga, hogyan éli az életét, a saját titokzatos, magányos életét. Linn Ullmann

Véres a föld lábam alatt, Lelőtték a pajtásomat, Előre! Én se leszek rosszabb nála, Berohanok a halálba, Előre! Petőfi Sándor

Könnyebb megszerezni valamit, mint elveszíteni, mert ami egyszer már tied volt, nehéz azt elfeledni. Punnany Massif

A férfiak féltékenyek a nőkre, és nem akarják, hogy sikeresebbek legyenek, mint ők. Rahaf Mohammed

Amit mi sajátos jellemnek látunk, ott lappanganak a nevelhető és nevelhetetlen tulajdonságok, minden szabadsága és áthághatatlan korlátja egy leendő életnek. Müller Péter

Nem én vagyok fontos, a nevezetes névtelen, hanem az, amit mondok, amit rajtam keresztül üzen a láthatatlan. Török-Zselenszky Tamás

Az a kéz, amely ma talán fegyvert fogna ellenem, holnap simogató baráti kéz is lehet, ha az embert cselekvésre késztető motívumok az ember lelkében megváltoznak.

Fáj a szivem: mondjam ki? Jaj, hogy fáj Valakiért! A teljes téli éjszakán fenn volnék Valakiért. Robert Burns

Mások hibáinak elfogadása ott kezdődik, hogy elfogadod a saját hibáidat és tökéletlenségedet - ha másokkal jól akarsz bánni, ahhoz előbb meg kell tanulnod jól bánni magaddal.

Minél nagyobb terhelés alá kerülök, annál nagyobb az esélye annak, hogy fekete-fehér mûködésmóddal próbálok szabadulni a rossztól, amit belül élek át. Ez azt jelenti, hogy akkor járok jól, ha elég érett vagyok, ha bírom a belső feszültséget és az ambivalenciákat. Vagyis elfogadom, hogy képes vagyok egyszerre szeretni és gyûlölni. Egyszerre tartalak jónak és rossznak. Egyszerre haragszom és félek. Egyszerre akarom a vesztedet és a javadat. Egyszerre akarok veled lenni, és távol kerülni tőled. Amikor képes vagyok elviselni ezeket a kettősségeket, akkor vagyok a személyiségemnek egy olyan talaján, amelyen a megbocsátás lehetségessé válik. Ha valaki az átélt és megtapasztalt rosszal kapcsolatban nem tud ezekben az ambivalenciákban gondolkodni, akkor az nem azt jelenti, hogy őt olyan sérelem érte, ami megbocsáthatatlan, hanem azt, hogy ő a sérelmet nem képes megbocsátani. Pál Ferenc