Téma
Kapcsolat vége idézetek
-
Amikor az ember belekezd egy nagy kihívásba és kitart mellette, felfedezheti, hogy képességei sokkal nagyobbak, mint azt korábban képzelte, lehetővé téve, hogy végrehajtsa a "lehetetlent". Az ily módon megélt élet elégedettséggel tölt el. Olyan érzékeny húrokat pendít meg sok emberben, amely valahol az egyszerû emberi ösztön mélyén lakozik.
-
A könyvek nem ritkán a könyvekről szólnak: olyan, mintha egymás között beszélgetnének. Ennek fényében a könyvtár számomra mindennél izgatóbb volt. A hosszú, évszázados mormogás színhelye, egy felfoghatatlan dialógus az írótáblák között, egy élő dolog, az erő tartálya, amit nem uralhat emberi ész, a titkoknak számtalan elme által épített kincstára, mely túléli alkotóit és közvetítőit. Umberto Eco
-
Nekem van egy páciensem, hetvenhat éves, és most kezd el angolul tanulni. Mire megtanul, talán meg is hal. Vagy mondjuk, hogy nem hal meg egyhamar, s később - majd százéves korában - úgy hal meg, hogy tudott angolul. Érdemes volt? Vagy érdemes húszéves korunkban elkezdeni akármit? Igenis érdemes: valahogy csak el kell tölteni az időt. Kosztolányi Dezső
-
A "Gyönyörde", a fasor, melynek lombjai alatt Vörösmarty beszélyének hősei, a "füredi szívhalászok" sétáltak a választott hölgy után, a Kisfaludy Színház romjai, Jókai és Blaháné léptének nyoma az erdőben: ez a legtisztább magyar biedermeier. De a táj is szelíd, mintha a betegek, akik e fák alatt, e forrásnál, e világoskék égbolt alatt keresnek gyógyulást beteg szívüknek, megszelídítették volna a természetet. A táj hozzászelídült a betegekhez; kissé sápadt és nemesen ernyedt, mint mindenki, aki megismerte már a halál első könnyû, udvarias érintését. Nyájas táj, hívogató. Ezt mondja: ne siess. Pihenj. Hallod a fák zúgását? Valamit üzennek. Az ember megáll, hallgatja a zúgást, s egyszerre megérti, hogy kár volt sietni. Márai Sándor
-
Kedves Társadalom! Lennél szíves megengedni nekem, hogy az legyek, aki vagyok, anélkül, hogy saját címkéidet raknád arra, mit látsz? Muszáj nekem azoknak a normáknak megfelelnem, amit te alakítottál ki számomra, hogy azokhoz tartsam magam? El tudod fogadni ama egyszerû tényt, hogy én alkalmatlanságok, képtelenségek sokféle fajtájának a kombinációja vagyok?