Téma
Katonatiszt idézetek
-
Egyik ember a másikat önmagától nem tudja megváltani. Segíteni lehet, várni lehet, remélni lehet, dörömbölni lehet, kaparni kívülről a falat lehet, enyhíteni is lehet jósággal, odaadással, áldozattal és megértéssel a másik kagylóba zárt életét, de ha nem képes kitörni, nem lesz igazi találkozás. Müller Péter
-
Fájós szomorúság szorongatta szíve fölött a bordáit. Sírás környékezte, könnyülést, oldódást ígérő sírás. Ez az ember megérdemel engem - súgta magának hangtalanul. (...) Csak amikor megérezte, hogy könnyek szivárognak a szeme sarkából, könnyebbült meg a torkában keseredő boldogságtól. Szilvási Lajos
-
Ha látásunk helyes, szabadok leszünk mozgásunkban, sem látomások, sem hamis képek nem ejthetnek csapdába bennünket. De tudjátok-e, szerzetesek, hogyan lesz helyes a látásotok? Hát csakis úgy, hogy mindentől elszakadtok, mindent távolról szemléltek. Se érzés, se akarat ne kössön benneteket a tárgyhoz, melyet helyesen kell megítélnetek. Ez az egyetlen módja a helyes látás megszerzésének. Su-La-Ce
-
A másnaposság minden, ami bûnhődés, minden, ami sötét oldal, minden, ami purgatórium. Nem véletlenül van az, hogy a részegséget, a mámort az ember közösségi élményként szokta végrehajtani, viszont a másnaposság egy szégyellni való dolog, azt a négy fal között kell csinálni. Nincsenek másnaposságklubok, ahol a másnaposok összegyûlnek, és kiszolgálják őket gyógyszerrel, prizniccel és gyógysörrel. Cserna-Szabó András
-
Ha sikerülne felszabadítani elméd azon részét, amit erre a pasasra és az elcseszett házasságodra pazarolsz, kialakulna egy vákuum egy kapuval, tudod mit tenne az univerzum azzal a kapuval? Feltépné. Berontana rajta. Annyi szeretettel töltené meg, amiről álmodni sem mertél. (...) Azt hiszem, egy nap képes leszel rá, hogy befogadd a világot.
-
A festő, a szobrász és a költő a világ és önmagunk iránti érzéseket fejezik ki. A vállalkozót ösztöne a természet kiaknázására hajtja. A mérnököt a megváltoztatására. A tudóst a megértésére, mûködésének megismerésére. A matematikust a megértés folyamatának átstrukturálására, olyan általánosítások keresésére, amelyek átszabják a világ kézenfekvő felosztását. Ian Nicholas Stewart
-
Létezik az, hogy egy érzés, egy ember, egy szerelem annyira elhatalmasodik a lélekben, hogy végérvényesen birtokba veszi? S aztán az ember többé soha nem tud mást szeretni? (...) Amikor az ember felébred az éjszaka közepén, és keresi a másikat. Amikor csörög a telefon, és az első gondolatunk az, hogy ő hív. Amikor az egész életünk helyén van, csak éppen nyomorultul hiányzik valaki. Amikor semminek nincs értelme, ha ő nincs velünk. Tomán Edina
-
Aki azonban alázatos lélekkel felismeri, hogy mi a végcélja mindennek, aki látja, milyen illedelmesen nyesegeti minden tehetős polgár paradicsommá a kertecskéjét, és aztán, hogy még a szerencsétlen ember is milyen rendületlenül szuszog tova útján a terhe alatt, és valamennyinek egyformán az a vágya, hogy bárcsak egy perccel is tovább láthassa még ezt a napvilágot - igen, az ilyen ember elnémul, és szintén megalkotja saját magából a világát, és boldog is, mert ember. És aztán bármilyen korlátok közt él, mindig ott őrzi szívében a szabadság édes érzését, és azt, hogy elhagyhatja ezt a börtönt, amikor akarja. Johann Wolfgang von Goethe