Téma
Nők idézetek
-
A férfi gőgje merő dicsekvés, a nőé együtt születik vele. (...) Mi néha elgondolkodunk a régmúlt büszke dinoszauruszairól, és ilyenkor azt kérdezzük magunktól, vajon a saját kis időnk mikor és hogyan fog lejárni. De a nő nem. Az ő örökkévalósága számára hitcikkely. Nagy háborúk és katasztrófák jönnek és mennek, egész birodalmakat nyel el a szenvedés és a halál, de ezek mind csak a felszínt érintik; ő, a nő, örökkévaló, nélkülözhetetlen; ő itt lesz mindig, egészen az idők végéig. Õ nem hisz a dinoszauruszokban: valójában abban sem hisz, hogy a világ létezett, amíg ő meg nem jelent rajta. A férfiak építhetnek és rombolhatnak, eljátszadozhatnak az összes játékszerükkel; kényelmetlen, zavaró tényezők, a pillanatnyi komfortot szolgáló téblábolók, míg a nő, akit valami titokzatos köldökzsinór magával a nagy életfával köt össze, tudja, hogy nélkülözhetetlen. Kíváncsi vagyok, vajon annak idején a nőstény dinoszaurusz is meg volt-e áldva ugyanezzel a kényelmes bizonyossággal. John Wyndham
-
A méltóságod, a tartásod, az önállóságod, az, hogy bármennyire is szereted a társadat, de a centrum benned van - elengedhetetlen létfeltétele a mai nő sorsának. Meg kell tanulnod két lábon állni, önmagadban bízni, és a saját szívedre hallgatni. Nem csak magad miatt. A párod miatt is. Nekünk nemigen kell egy gyenge, önállótlan nő. Tudod, miért? Mert valahol gyengék vagyunk, és régóta nem vagyunk már igazán a magunk urai. Müller Péter
-
Az asszony, aki szerény, noha szép, És halkan szól, ámbár a nyelve ép, Gazdag, de kincsét nem pazarolja el, Szemérmes s mégis odasúgja: Jer! S bár sértést megtorolni módja van, Békén tûr, míg haragja elsuhan, S a szíve soha méltó társ helyett Nem választ holmi rangos tökfejet, Gond, érzés, vágy - jól őrzött titka mind, Az udvarlókra vissza nem kacsint. William Shakespeare
-
Milyen a nő? Nagy, titokzatos kérdés! Milyen vagy, te nagy rejtélye az életnek, te szfinksz, te démoni teremtmény? Te szültél bennünket, te óvtál bennünket zsenge korunkban, te becézgettél és csókolgattál gyermekkorunkban, te lelkesítettél mint ifjakat és te mámorosítottál el bennünket mint férfiakat... milyen vagy hát, óh nő? Milyen vagy te, aki háborúk üszkét gyújtottad meg, aki királyi trónokat döntöttél le, aki szegényeket gazdagokká és gazdagokat megint koldusokká tettél? ... Meg lehet téged ismerni, le lehet téged leplezni, te nem földi hatalmú lény? Meg lehet világítani azt a rejtélyes homályt, mely benned és körülötted lebeg? Bernhard Bauer