November idézetek

Eltelt idők mögött csak az emlékezés fehér kendője leng, mint tépett felhődarab szúette, vén fák csonkjain. Wass Albert

Magányos vagyok, nincs egyetlen igaz barátom, illetve párom, péntek esténként itthon gubbasztok egyedül, miközben mások társaságban buliznak. A legszebb ünnepnapok az én számomra a legszomorúbbak, mert ilyenkor különösen kínoz a magány. Gyakran esem búskomorságba, és ilyenkor úgy érzem, hogy az élet szinte elröpül mellettem.

De a nevek nem is fontosak. Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának, vagy a simogatásnak, amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen elfeledünk ugyanezen idő alatt. Fekete István

Vannak napok, mikor minden oly tömör, s bár erősnek vallom magam, még a szép is földnek lök, egyszerûen az előre is hátráltat. Sohonyai Attila

Jövés-menés közben nem lehet nem észlelni, hogy üresek a falvak, hogy eltûnt a fél ország. Csak gondoltam, jelentem, hátha nem járnak arra, ahol a madár sem szokott, aki visszajő tavaszra, de ezek emberek, kérem, és elhagyták a fészket, és jó rég, mert düledeznek a tetők és kerítések. Tudom, mi jár a bajok, a rossz hír hozójának, de uraim, bocsássák meg, annyira lesújt a bánat. Muszáj elmesélnem, hogy annyian hiányoznak, hiányzik a hangjuk, lépteik nem visszhangoznak, a félig üres utcán csak nagyszüleik csoszognak, hát, uraim, nem lesz ez jó, uraim, baj lesz, félek, ha az országban nem lesz, lassan nem marad lélek. Molnár Krisztina Rita

Tûznél ülök, s elgondolom, milyen lesz a világ, ha jön a tél, amelynek én nem látom már tavaszát. John Ronald Reuel Tolkien

A fehéret speciel utálom, mert határtalan. Fehér éjszakák, fehér zászló, fehér papírlap, fehér hajszál (...), sőt a fehér tulajdonképpen nem is szín. Maga a semmi, mint a csönd. Szavak nélküli zene, zene nélküli csönd. A csönd: fehérség. Nem bírom a csöndet, sem az egyedüllétet, ami ugyanaz.

Odakint éjszaka van már: hallgatnak a fák, elült a szél a sötétség dús párnáján, elpihentek a száraz levelek; halkan becsukta öreg naptárját az emlékezet is, és csak az idő ballag a végtelenség néma országútján. Fekete István

A napkelték, a nápolyi öböl, a tenger... de az ember nézi, nézi és elszomorodik. Ez a legrosszabb, hogy mindig valamiért szomorú az ember. Akkor már jobb itthon: itt legalább másokat okolhatok, és magamat felmentem. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Még néhány óra, és érkezik a sötét Még néhány óra, és érkezik a hideg Dühöngő dáridó tapossa lelkemet Nyomorult valóság, mi lesz mostan Veled? Republic

Töprengett ősszel szilajon, havazna gondolkozva most s kemény fagy tiszta ablakán dobol az ingerült idő. József Attila

Odavetsz hanyagul a mindennapoknak és én mindezt hagyom eljön az én időm eljön tudom de mit kezdek majd vele: mióta ismerlek nincs bosszúnak helye a szívemben kitöltesz mindent bokrokat nevel a csend bennem erdőket hiányod hegyek gyûrődnek arcomon és a forró magma a szívemben kihûl. Jónás Tamás

Az éveket már gyerekként is méretes rekeszeknek láttam. Egymástól elválasztva, szinte átjárhatatlanul. Voltak szûkebb szobák, de nagyobb termek is. A hónapok eltolással rendeződnek egész évvé, lépcsőzetesen múlnak. És ez az osztott rendszer olyan emeletes házzá magasodik végül, ahonnan egyszer csak nem lesz feljebb (...). Kizavarnak minden évből. Hartay Csaba

Nemcsak érzem, de hallom, mint a hallomást: a porlandó, percegve pergő perceket, az elmúlást. Keszei István

Az idő összekuszálja az emlékek fonalait és kénye-kedve szerint gombolyítja őket. Liviu Rebreanu

Az idő vasfogai: rozsdás szilánkok, merev falú, sötét óriások. Egri László

Mennyi ember! Szakadatlanul özönlő, megszámlálhatatlan ember! S valamennyi olyan... olyan... mi is a megfelelő kifejezés erre... olyan szürke. Olyan egyformák, olyan rettenetesen egyformák. S amelyik éppen nem birkára hasonlít, annak meg nyúlpofája van (...). Egyik fecseg és fontoskodik, mások meg, a nehézkes, középkorú férfiak, morognak. Még a karcsú, ovális arcú, piros szájú lányok is lehangolóan egyformák. Agatha Christie

A könnyedséget is elmossa az idő. Kiss István

Az emlékezet a fölösleges dolgok raktára, afféle kamra, melyben régi cipőkkel telegyömöszölt poros kosarak, leszakadt fülû kofferok, mindenféle rongyok, ernyők, üvegek, albumok, drótok, fél pár kesztyûk alusszák álmukat, amíg végleg ki nem dobják őket. És por, por, sûrû, renyhe por, az idők pora. Jurij Trifonov

Nem egy nagy folyam az idő, ahol a napok tartanak valahova, hanem egy tömött tér, ahol váj magának egy kis lyukat, és amint egy centit előrelép, ugyanolyan sötét lesz körülötte minden, előtte is, mögötte is.