November idézetek

Körülnéz és látja, hogy csakugyan sártenger van körülötte... de tudja, hogy ki fog evickélni belőle, mert nincs olyan sok sár, hogy fel ne száradjon egyszer, ha a nap soká süt rá... és a legnehezebb őszi felhő is kiürül egyszer, ha nem hamarább, jövő tavasszal... és ez is el fog múlni... minden, minden... és akkor olyan szépség következik, amire nem is gondoltam, mert jön az emlékezés: az ember csak azért él, hogy emlékezhessék: arra, ami volt, a legnagyobb fájdalom is belehull az emlékek kincstárába és kap egy nagy fiókot, telehordva apróságokkal, s az ember aztán, ha ebbe belenéz, a szalagokról és tövisekről szépen felszedegeti az emlékeket... Móricz Zsigmond

Múlik már a nappal, Jő az éjszaka, Hosszú esti árny lép Az égen tova.

Egy bizonyos időn túl minden időpont homályossá és zavarossá válik, és a történelem tisztasága a legenda ködévé alakul. George R. R. Martin

Megrázzák ősz szakállukat az évek, s távoznak; épp csak megpihentek itt, mint vándor aggastyánok, kik motyójuk izmos vállaikon tovább viszik. Alakjuk lassan tûnik el a ködben, s míg ormótlan csizmájuk lépeget, észre se vesszük, hogy batyuba kötve viszik magukkal az emlékeket. Kálnoky László

A körülmények csak ritkán passzolnak egymáshoz, és egyetlen délután összetevődhet akár az öröm és a rettegés diribdarabjaiból is.

Szívemnek sírboltot építek, hogy megnyugodhassék; begubózom, mert mindenütt tél van; a vihar elől boldog emlékeimbe takarózom. Johann Christian Friedrich Hölderlin

A felhők nem mindig súlytalanok. Néha sötétek és nehezek. Ilyen az élet.

A tél és a hó az embereket és a tündéket is meggyötri. John Ronald Reuel Tolkien

Csukott ajtókon zörgetek. Sötét szobád, akár az akna. A falakon hideg lobog. Sírásom mázolom a falra. Pilinszky János

Az úton hajnali félhomály, A hold az égen, a busz nem jár. Szürke ország, szembe szél, Magányos madár enni kér. Reggel harcba indulok, Megpihenni nem tudok. Lebegek két világ között, Otthonom ködbe vész. Intim Torna Illegál

Kattog a vonat lassan, lassan, Letûnnek kedves, régi tájak, Nincs zug, hol lelkem zokoghasson, Ezek a tájak ó be fájnak; Eljön-e még - emléketek? Juhász Gyula

Mozdony füstölög, sínek rohannak a szélnek... Fáradt vagyok, szememet recsegő sugarak szúrják, Legyetek jók, ha maradtok, ne sírjatok értem: Huhogó, vén vagonok ropogása köszönti hazámat. Demény Péter

Én megyek tovább. Te itt maradsz nélkülem. Más-más ősz vár ránk. Maszaoka Siki

Adjatok egy lakatlan évet, beköltözöm az összes szorongásommal, adjatok egy emeletet, az alagsorba vágyom, adjatok egy földszinti erkélyt, hadd szomjazzam a tériszonyt. Soha nem ez az év a jó, mindig másikra lesünk a decemberi nagy fal és a gyenge fagy mögül. Hartay Csaba

Késő nyáron egyedülálló hangulat lengi be az erdőket. Élénkzöldjüket a koronák elmosódott sárgászöldre cserélik. Úgy fest, mintha egyre több fa fáradna el, és várná elcsigázottan egy kimerítő idény végét. Csakúgy, mint minálunk, embereknél egy dolgos nap után, eljön a jól megérdemelt pihenés ideje. Peter Wohlleben

Ha a csend beszélni tudna, Hol nevetne, hol meg sírna, Fekete is fehér volna talán. Víziók és vallomások, Érzések és hazugságok, Érzések és kívánságok Megtörnének, széttörnének Tükörfalán a beszédnek. LGT

Miért az emlékek, miért a multak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelő idő? vagy vedd példának a piciny füszálat: miért nő a fü, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő? Babits Mihály

Egy ember valódi személyiségét nehéz kiismerni. Néha még magának az illetőnek is. (...) Legtöbbünknek idővel felszáll a köd, mások számára azonban maradnak megválaszolatlan kérdések.

Szomorkodnak felhőim a sötétben, elfelejtik, hogy a napfényt maguk rejtették el. Rabindranath Tagore

Ó, ringó délután, adj nyugalmat, lefekszem én is, később dolgozom. Napod fénye már a bokrokon lóg, s amott az este jő a dombokon. Radnóti Miklós