Téma
November idézetek
-
Ma már senkinek nincs világos képe arról, hogy a mûveltségnek mit kéne tartalmaznia, ezt a fogalmat hovatovább körülírni sem tudjuk. Most legfeljebb azt merjük kijelenteni, egy bizonyos foglalkozás mûvelőjének mit illik tudnia. Olyasmi azonban, amit a lakosság minden egyes tagjának tudnia kéne, szerintem többé már nem létezik.
-
Olyan sok tévéreklámban látunk autókat és kamionokat, hogy szép lassan immunisak leszünk rájuk, és már nem is figyelünk oda a hirdetések tartalmára. Ez rendben is van. Mert tényleg nem sok említésre méltó dolog szerepel bennük. A reklámokba minimális erőfeszítést fektető autógyártók évtizedek óta pontosan ugyanazt igyekeznek eladni: egy kicsit tágasabb, egy kicsit kevesebbet fogyasztó, egy kicsit könnyebben kezelhető autót, esetleg egy extra pohártartóval. Aki már egyáltalán nem talál semmi érdekeset az autójában, amit méltatni lehetne, az hiányos öltözetû nőkhöz, szexi akcentussal beszélő férfiakhoz, és ha kell, szmokingban táncoló egerekhez folyamodik, hogy meggyőzze az embereket: terméke mindenki másénál jobb. A legközelebbi tévés autóreklámnál álljunk meg egy pillanatra, és figyeljünk oda, mit közvetítenek. Amikor rádöbbenünk, hogy a Volkswagen kezdőrészlet nélkül kínált "lízingakciója" annyit tesz, hogy "igyekszünk az autóvásárlást egy kicsivel kevésbé nyomorúságossá tenni" hirtelen megértjük majd, milyen mélyre süllyedt az autóipar.
-
A barátság elengedhetetlen az emlékezet kifogástalan mûködéséhez. A múltunkra emlékezni, magunkkal hordozni talán előfeltétele, hogy sértetlenül őrizzük meg énünket. Hogy ez az én el ne csökevényesedjen, dússága megmaradjon, ápolgatni kell az emlékeket, mint a cserepes növényt, ehhez pedig elengedhetetlen a kapcsolattartás a múlt tanúival, vagyis a barátokkal. Õk a tükrünk, az emlékezetünk; nem várunk el tőlük mást, mint hogy néhanapján felfényezzék ezt a tükröt, és mi nézegethessük benne magunkat. Milan Kundera