November idézetek

A némaság percei a legkegyetlenebbek. Így van ez a kihallgatáson, és így van ez a szerelemben. Temetésen szintén. Akár égi, akár földi idő van érvényben, a némaság perceit az ördög méri ki rozsdás-vasutas vekkerrel. Éveknek méri a percet, ezért lehet ilyenkor megöregedni. Bartis Attila

Szenteste délután, ahogy lemegy a Nap, minden elcsendesedik, sorra gyúlnak a színes fények az ablakok mögött, olyankor érezzük igazán, ki mennyire magányos. Nincs még egy ilyen, család nélkül már-már elviselhetetlen ünnep az univerzumban.

Lakásokban, házakban, sorházakban városszerte rendre ugyanaz a folyamat játszódik le, az emberek lassú lebomlása az otthonokban, házakban. És a házaké, az otthonoké is. (...) Az ember közben nem rögtön veszi észre. Nem látja, hogy a lámpabúrák barnulnak, nem érzékeli, hogy saját szagot alakított ki magának, nem látja, hogy a lakásba beszûrődő fény nem megvilágít, hanem nosztalgikus árnyalatot borít valami múltbelire. Linn Skaber

Amíg elkortyolom a kávét, kitart az álomduzzadt nyugalom. Amint kissé ébredezni kezdek, a világ összes nyavalyás gondja megszólít. A rádió földrengésről, szökőárról, tûzfészekről, robbantásokról, merényletekről, csillagháborúról, balesetekről tájékoztat. Az ember már reggel kénytelen azt hinni, hogy ez lesz az utolsó napja. Vavyan Fable

Rájöttem, hogy félek a csöndtől mostanában. Ha csönd, bármikor az eszembe juthatsz, és hogy számolok el sugárzó homlokú, Takács Zsuzsa

Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomoru vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Ady Endre

Karollak, vonlak s mégsem érlek el, Itt a fehér csönd, a fehér lepel. Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán, Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk, Állunk és várunk, csüggedt a kezünk A csókok és könnyek alkonyatán. Ady Endre

Akkor a leghosszabb a tél Ha már az ember nem remél Ha a holnap csak ködös kép Tövissel barázdált vidék. Ákos

Délben ezüst telihold a nap és csak sejlik az égen. Köd száll, lomha madár. Éjjel a hó esik és angyal suhog át a sötéten. Nesztelenül közelít, mély havon át a halál. Radnóti Miklós

Az öreg füzeknek már nincs szükségük annyi alvásra, mint a fiataloknak. Inkább csak forgolódnak, emlékeznek, sóhajtoznak, merengenek. Szívesebben néznek hátra, mint előre. Mert mi is vár rájuk ott? Egy aszályos nyár. Vagy egy éles fejsze. Szó mi szó, egyik sem jobb a másiknál. Halász Margit

Óh, jöjj velem, óh jöjj velem, csalogat a hûs halál, mögöttem az ifjúságom csüggedt arccal, csendben áll. Juhász Magda

Amikor túl nagy a csend, szinte idegesítő, akkor mindenki hiányszik. Ilyenkor folyton egy mondatot ismételgetek magamban. Nem látlak, de tudom, hogy itt vagy.

Nem kell naplemente az őszi kertbe` a puha plédek alatt. A megfékezett tébolyból csak mélyülő csend marad, ami rád telepszik, majd maga alá gyûr, hisz úgyis mindegy neked. Inkább lágyan összeroppansz, mert kitörni nem lehet. Vad Fruttik

Fakó fényképpel nézek egyre szembe, ahogy az íróasztalnál ülök. Mi minden jut egy képről az eszembe, láttán borongok és felderülök. Dsida Jenő

Messze néző, ragyogó, őszi reggel volt ezen a napon, amikor úgy érzi az ember, akár átkiálthatna a szomszéd faluba - ha akarna -, de hát miért is kiabáljon, amikor nincs mit mondania, s a tarlott tőkék között a levélhullató suttogásban nincs is lármázó kedve senkinek. Fekete István

Néha cserben hagy a beszéd süketítő csönd körülfürkészek hallják-e ordító gondolataimat. Rákos Sándor

Évek túl hamar szállnak el, Csavargó haja hófehér, Szíve dobban még, szeme tûzben ég, De hívja már az örök pihenés. Lord

Rám tört a búskomorság, vagy még annál is rosszabb - a melankolikus spleen. Megesik ez, ha valami nagy dolgot vittél véghez, és egy időre elengedheted magad. Látszólag minden a legnagyobb rendben, de isten tudja, honnan, rád tör valami tompa, megmagyarázhatatlan bánat, amitől a falra tudnál mászni. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko

Ha sötét idők jönnek, Lesz még éneklés? Igen, lesz még éneklés, Mert sötét idők jönnek. Bertolt Brecht

Ez a nap egészen más, mint az összes többi nap, nem hasonlít egyikhez sem, még az ég színe sem ugyanaz - sokkal szomorúbb. Charles Dickens