November idézetek

A tárgyakba néha beköltözik valami gyöngédség, valami torz gyöngédség, amit nem is vár tőlük az ember. Herta Müller

A tárgyakba néha beköltözik valami gyöngédség, valami torz gyöngédség, amit nem is vár tőlük az ember. Herta Müller

Távol orkán már hörögne; Iszonyú nagyot csattanva Az égbolt ketté hasadna, S hullana a kénkőzápor... Ah pokolkín-képes mámor! És én ezt mind, mind átérzem, Valahányszor rád emlékszem... Vajda János

Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak. Márai Sándor

Az emlék többnyire emlékezetem egyik távoli sarkában honol. Mint messzi felhő. De időről időre a kis felhő megnő, és beborítja az egész eget.

Már-már tükörbe sem tekintek, ködkép leszek, bizonytalan árnyéka tûnő éveimnek. Kosztolányi Dezső

Az emberek nem tudják, milyen veszélyes időszak ez. Az álmos, téli, szerelmes kuckók után jönnek a vékonypaplanos hónapok, és a kánikula azt akarja, hogy ne ölelj többé engem éjjel. Szentesi Éva

Szavakat hizlalok a panaszkodáshoz haldokló tüzek füstjébe kapaszkodom a szél kabátujjába felkapom árnyékomat hogy a világban ha nem is lehet rend legyen ahogy leoltom a lámpát mintha a szívem sötétülne el nagy a jövés-menés nem tudom kik hagytak magamra.

Hûvös szellő jött. Lement már a nap. Érdemes-e, kell-e még várni rád? Nem felelt senki. Néma volt a táj s könnyezni kezdett sok-sok vadvirág.

A november és a december az elengedések időszaka, amikor elköszönhetsz mindattól, amit többé nem akarsz megtapasztalni. Arató Mónika

Az arcodat már álmomban se látom; a messzeség homálya elfedett, de érezlek, ha szél borong a fákon, s az éjtől visszakérem lelkedet.

Szerte zúzott történelem. Korcs ivadék. Lejárt idők. Lidércfény világítja még Az elhagyatott temetőt.

A meghittség pillanata hasonlít azokhoz a szép májusi napokhoz, melyek oly kockázatosak a szép virágokra, - olyan pillanat, mely végzetessé válhat és egy másodperc alatt lefagyaszthatja a legszebb reményeket. Stendhal

Sokat gondolok magára, reggel, délben, este, éjszaka és a közbeeső időben, meg közvetlenül előtte és utána, és alatta is. Daniel Glattauer

A csönd néha olyan baromi hangos. Sarah Dessen

De komor tél volt tőled távol élnem, ki a futó év boldogsága vagy! Hogy dideregtem, nappal is sötétben, a vén December tar ege alatt! William Shakespeare

Kifejezetten idegesít, hogy októberben már karácsonyi díszben vannak az üzletek, mert korainak érzem, és azt gondolom, hogy ma már csak arról szól az ünnep, hogy mindenki minél többet vásároljon. Az őrület és hajsza elveszi az ünnep szépségét, finomságát és meghittségét, amiről szólnia kellene. Csonka András

Nem értem, mit mond, s az arca olyan más; Megint csak a gond, de nem hagyom, hogy lásd. Attól félek, késő már menni, Egyedül jöttem, és nem is várt senki. Ismerős Arcok

Az ősz ma, nézd meg, épp bokáig ér. A szeptemberre külön színvilág van: összekutyulva barna és fehér, rumos kóla egy részeg indiánban. Závada Péter

Fáradtan ballagok, árnyam sötét, s hátam mögött megáll az Ifjúság, áll tétován, lehajtva szép fejét, és többé már nem jön velem tovább. Hermann Hesse