November idézetek

Matatok a régi emlékek között, és balga, önző módon persze azt keresgélem, hogy mi jutott nekem ebből a húsz esztendőből. És azt még, hogy miért nem ereszt el az emlékek hóesése, miért havaz be teljesen, miért nem szabadulhatok? Fodor Sándor

Angolhon. Hidak és ködök. Sok kormos kémény füstölög. Kastélyok, parkok, lapdatér, mért legelőkön nyáj kövér. Babits Mihály

Szerettem volna itt megállni - az emlékek újabb sorozata volt a legfájdalmasabb - de a képek megállíthatatlanul tolultak fel, egyik a másik után. Darren Shan

A nap néz, akár egy hóbagoly, a közeledő vihar indigója mögül. Mint egy szereplők nélküli utolsó ítélet, fönt pont olyan. Simon Márton

Jól emlékszem a félelmetes időkre, amikor a szuronyok elnémítottak mindent, de a sírásnak akkor is volt hangja. Lakatos Menyhért

A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező. Dsida Jenő

Süket füllel szóra várok, Vak szememmel napfényt látok. Bánatvidék, merre jártam, Köd előttem, por utánam. Ismerős Arcok

Van, hogy az ember nem tud tisztán visszaemlékezni rá, mi minden történt egy bizonyos időszakban. Mit tettem, miket mondtam, kivel beszéltem? Nem tudom lebontani az időt hétköznapokra, iskolanapokra, születésnapokra. Per Petterson

Köd előttem, köd mögöttem, Isten tudja, honnan jöttem. Szél hozott, szél visz el, minek kérdjem: mért visz el? Szabó Lőrinc

Az alvó ember fülében néha egy szellentés is úgy hangzik, akár a mennydörgés. Erich Maria Remarque

És sokszor látlak ágyadon, Ha átkarol a fájdalom, S mégis márványhideg az arcom, S mikor te alszol, én nem alszom. Kosztolányi Dezső

Volt az az idő - lehet, hogy egy napig tartott, lehet, hogy pár napig, már nem emlékszem-, amikor úgy tûnt, hogy minden összeáll. Úgyhogy nyilvánvalóan ideje volt jól elbarmolni az egészet. Nick Hornby

A Nap felettünk már nem ragyog, Az éj is szürke, nem hagyhatom, Nekem te voltál a támaszom, A kérdést feltettem rég, de nem jött válasz rá.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap. Elakadt sorok. Társtalan rimek. Megsimogatom őket halkan: írjak? És kicsit fájón sóhajtom: minek? Tóth Árpád

Fölhalmoz az ember az emlékanyagában is mindenféle vacogtatót, ami aztán legrosszabbkor jelentkezik megint. Bor Ambrus

Álltam, és a fájó emlékeimen töprengtem. Nem bírtam elkapni őket. Hát legyen. Szétrohantak a semmibe, mint a levelek a sikátorokban, a levelek, amelyeket a kis tetőkertekből tép és hullat le a zöld foltos falak mellett a szél. Anne Rice

Rohadt eső. Unott arccal Valahová lépdelek, Esernyőmet elé-húzom, Ne lássák az emberek. Esti Kornél

Szakad a hó, fúj a szél, kabátomba bújt a tél.

A nosztalgia a halál előszobája. Cserhalmi György

Telelésre készülök, mint takarót húzom magamra a sötétséget és a havat, mély álomra hajtom fejem.