Nyári szerelem idézetek

A szerelem nem osztályozható alcsoportokra. Nincs külön téli és nyári szerelem, szerelem esős időre és napsütésre, szerelem átutazók számára és huzamosabb használatra. Szerelem csak egyféle van, akár gazdagoknál, akár szegényeknél, akár Európában, akár a pápuák földjén. Nagy Endre

Valaha egy nyári éjszakán kiültünk a csillagos ég alá. A Tisza komoly lassúsággal hozta, vitte az égbolt apró kitüntetéseit. Hallgattuk a folyót meg a bennünk lévő csöndet. Egymásnak felelgetett a lelkünk. Évtizedek teltek el azóta. Elmúlt a szerelem? Nem. Csak arcot cserélt. Nagy István Attila

Az elfelejtett szerelem olyan, mint a tóba hajított gyûrû. A tó mélyét felkavaró első vihar a felszínre dobhatja megint. Octavian Goga

Ha szerelmünkkel szerelemért/ben szemezgetünk: elmúlik. (...) Az igazi aforizma nem múlik el. Tandori Dezső

Emléke ragyogó, lobogó fáklya... Villanó parázs volt, hatalmas máglya? Feledés búja lesz holnapod ára, hamuvá porlad el tegnapod vágya. Pálnagy László

Áradj belém, napsugár! Kitárulkozom neked, mint gyümölcsnek a befőttesüveg. Bespájzollak mohón, és télire oly mosolygós leszek, mint az aranyló baracklekvár!

A könny nyári zápor a léleknek.

A szerelem (...) olyan mint reggel az árnyék; Mindég kissebb lesz, s végre enyészni szokott. Ámde barátságunk olyan, mint estveli árnyék; Nőttön nő, éltünk mig le nem alkonyodik. Vitkovics Mihály

Nem felejtem el az együtt formált terveket, A csókkal töltött forró perceket. Nem felejtem el, hogy egyszer elhittem neked, Hogy nem lesz május többé nélküled.

Álmomban - úgy szeretlek - multamba is már beeresztlek. Gyermekkoromban jársz fel-alá velem, - ha est közelget, nevetve rántsz kézen anyámnak hivó szavára, tán anyám vagy - Ismerlek; mosolyodban forgok melegen, végül megnyugodtan. Illyés Gyula

Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. Radnóti Miklós

A mosoly varázsol... A Föld mint egy album, Az albumban fényképek az emberek, A képekre Isten azt írta, hogy "Csak örömmel nézheted.". A Föld csak egy album, Az albumban fényképek az emberek, A képeket nézve megérted, hogy A haragra fakul és a mosolytól lesz színesebb. Kowalsky meg a Vega

A függő szerelme talmi, hamis. A függő megőrül érted, rajong, akar, százezerszer is kíván, csak téged! De miért? Mert visszatükrözted őt egy pillanatra. Kis törött tükrök, de a szemfényvesztéshez elég! Rajong érted, vagy mert rád kattant, ugyanúgy, mint az italra és egyebekre, és onnantól - nem számít, milyen vagy valójában, mániákusan akar - vagy azért fûtődik túl, mert kapott két jó szót, és ez már elég a lánghoz. Magát akarja látni a függő egy sokkal szebb kiadásban. Csakhogy ugyanúgy, mint mindenben, ebben sem elég semmi, növelni kell a dózist, menni kell tovább. Már nem vagyok olyan fantasztikus? Ez félelmet kelt, inkább szakítani, és ragyogni a következő ránk csodálkozó, csillogó tekintetben. Karafiáth Orsolya

Csillagos éjeken, hogy ha minden pihen, Te vezetsz, szerelem, titkos ösvényeden. A hold sejtő arca biztatva lép elő. Balzsamot lehellő ekkor a lágy szellő, S ég, föld rezgi velem azt a kéjt, izgalmat, Amit szívem érez s miről ajkam hallgat. Szeretlek! s az élet mi is volna nekem, Ha te nem szeretnél, édes egyetlenem! Kemény Zsigmond

Egy szép nyári este megismertelek, Megláttalak és megszerettelek. Csendben az úton jöttél énfelém, és nem történt más, csak fújt közben a szél.

Hajnal óta rád gondolok Te kit szeretek eszemvesztve Szeretlek míg a nap ragyog És imádlak ha jő az este. Guillaume Apollinaire

A nyár (...) nem csupán egy évszak, de egy hely is egyben. Méghozzá mozgékony természetû: telente szeret délre költözni. Terry Pratchett

Emlékszem a rózsa illatára, és arra is, melyik irányba kell néznem, hogy lássam a napkeltét a víz felett. Azt azonban sehogyan sem tudom eldönteni, kedves lány vagyok-e, vagy önző, vagy hogy milyen színû a szobám fala. Nem emlékszem arra sem, menyi élménnyel lettem gazdagabb a múltban. Az is lehet, hogy elvesztegettem az életemet... Nora Roberts

A régi szeretők olyanok, mint a régi fényképek: fokozatosan fakulnak meg, mintha lassan ható savfürdőben áznának, először az anyajegyek és a pattanások, azután az árnyalatok, majd maguk az arcok, míg végül nem marad más, csak egy általános körvonal. Margaret Eleanor Atwood

Kisgyerekként azt hittem, a felnőttek szabadok, hogy nekik bármit lehet, amit csak akarnak, az élet azonban megmutatta nekem, hogy a szeretetteljes kötődéseink olykor felülírják a legféktelenebb szerelemérzést is a lelkünkben. Sóhajtva maradunk a fenekünkön, tettekkel, szavakkal már nem dobálózunk, maximum romantikus álomnak tetsző kirándulásokról hozott kövekkel. Szurovecz Kitti