Nyári szerelem idézetek

Ablakomon besütött a holdvilág. Ez a kislány olyan, mint egy gyöngyvirág. De szeretném, ha ő engem szeretne; De még jobban, ha az enyém lehetne!

Milyen csodálatos varázs van egy (...) üde lány mosolyában. Olyan ez a férfi szürke életében, mint mazsola a tejes kalácsban, mint az élesztő, amitől sörré nemesedik a keserû árpalé! Pelham Grenville Wodehouse

Ifjúság lángoló szerelmek tüzéből csak hamu marad föl se kelt már lemegy nap a boldog percek elszelelnek célt érni minden úgy siet kifacsart citrom lesz szived.

Nekem itt van a helyem melletted. Fürödni akarok a gyönyörû mosolyodban. Az életben nekem ez az egy örömöm maradt.

Amikor ősszel, ha haloványan csillog a napfény, egyszerû szavakkal hódolok néked és szeretlek, ahogyan csak a fûz szeretheti a bágyadt folyót. Radnóti Miklós

A kedvesem egy drága lány! Egy édes, drága lány! E fényes földön hozzá fogható nincs senki még, olyan, akár a forró, déli ég, s a tiszta hó. Jens Peter Jacobsen

Gyönyörût láttam, édeset, elképzeltem egy gyenge rózsát. Elbámészkodtam s rám esett, mint nagy darab kő, a valóság. József Attila

Szakítottunk; mégis tovább Trónolsz, itt, a szívem felett: Emléked folyton át- meg át- Cikázza az életemet. Mihail Jurjevics Lermontov

Mondd, mi lett velünk? Mintha egyfolytában várnék. Vajon tényleg ennyit számíthat az a pár év? (...) Nyári éjszakák, ott volt minden igaz barát. Semmink sem volt, csak az egész világ. Zanzibár

A szerelem nem tőlünk függ, ám az elménket érintő állapotot magunk tartjuk fenn folyamatosan azáltal, hogy csak szerelmesünkre gondolunk. Akaratunktól függetlenül ott van bennünk, és hatására minden megváltozik körülöttünk. Mintha rózsaszín szemüvegen át látnánk a világot, mintha folyton csak képzelődnénk. (...) Minél többet gondolunk rá, annál több okunk van szeretni.

A mézeshetek néha csak arra valók, hogy a nő és férfi, a kik egész életükre szóló szövetséget kötöttek, hamar megunják egymást. Az a szerelem, mely nem a sziv nemes érzelmein alapszik, s csak olthatatlan, mohó szomjuság a nő szépségei után, alig éli tul ezt a néhány mámoros hetet.

Mint felhőből fény ha villan. Rózsaillat, mely elillan, S tünde álom: Hajh, ilyen csak e világon A boldogság.

Mikor először tûnt elém, drága volt, mint egy tünemény, kit azért küldött életem, hogy egy perc dísze ő legyen. Szeme mint alkony csillaga; s az alkony hozzá a haja: csak ennyi benne az, ami nem májusi és hajnali. Vidám kép, édes könnyûség: meglep, megállít és kísért. William Wordsworth

A gyönyör: elnyílott mák, Érintsd, s leomlott a virág! Vagy hó, mely a patakba hull, Perczig fehér - aztán sehul! Robert Burns

Minden vers, mit egykor írtál, szép szerelmes sorok égnek, parázslanak, visszatérnek. Nekem szólnak, neki szólnak? Oly mindegy már! Veszem bóknak, mint a méhet a virágok, vagy mint késő éji álmot úgy fogadom, s amíg élek, szép csendesen a szívemen elringatom. Juhász Magda

Ne gondold, hogy a szeretet örök. Nagyon törékeny, olyan törékeny, mint egy rózsa. Reggel még pompában áll - estére eltûnik. Bármilyen apróság elpusztíthatja. Minél kifinomultabb valami, annál törékenyebb. Oltalmazni kell. Egy szikla megmarad, de a virág eltûnik. Ha egy sziklát dobsz a virágra, a sziklának nem esik bántódása, de a virág elpusztul. A szeretet nagyon törékeny, nagyon érzékeny. Osho

Életem egy szakasza lezárult. Már régen el kellett volna felejtenem az egészet. Egy nyári románc, akármilyen intenzív, akkor is csak egy nyári románc volt. Talán szerelmes is voltam belé, igen, valószínûleg, de gyerekek voltunk még. A gyerekszerelmek ritkán élik túl a vért és a halottakat. Vannak ajtók. Én pedig becsuktam ezt az ajtót. Lucy a múlt részévé vált. Sok időbe tellett, mire ezt elfogadtam. De megtettem, és sikerült is zárva tartanom azt a nyavalyás ajtót. Most mégis ki kell nyitnom. Harlan Coben

Felém fordította az arcát. Mosolygott, a szája keskeny résre nyílt, megcsillant a fogsora, rám függesztette kerekre nyílt szemét. (...) Sosem fogom elfelejteni, hogyan hajolt aztán felém, hogyan lett kifejezővé az arca, hogyan lepte el a lágyság, a gyöngédség és a felfénylő csend, mintha kivirágzott volna - sosem felejtem el, hogyan csillant felém az ajka, hogyan közeledett a szeme az enyémhez, hogyan nézett rám kérdőn, komolyan, tágra nyíltan és csillogón, és hogyan hunyta le aztán a szempilláit, mintha megadná magát. Erich Maria Remarque

Ha lecsupaszítja az ember, akkor talán csak annyi a szerelem, hogy ott vagy valakivel akkor is, amikor felkel, és akkor is, amikor lenyugszik a nap.

Leszáll az este. Szavak keringenek a foszladozó ég alatt, kinn a városban, benn a falak közt, a fejemben is. Fázom így, pedig melegem van, fázom mégis, hiányzol. Zúg az idő. A keringő szavak után nyúlok, leírok egyet-kettőt, elmúlik egy nap. Zúg, zakatol az Idő. És telik. És múlik. Aztán megáll. Kovács Ákos