Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
Felvehetsz ezer álarcot, ezer ruhát, és lehet millió mosolyod is, ha nincs közötte az igazi, elvesztél. Mert útközben elveszted azt, aki a legfontosabb: önmagad. És egyszer majd ott állsz egyedül, kisemmizve, és azt érzed, te mindent megtettél, mégsem sikerült. Mert a játszma közben elvesztetted önmagad, az erőd, a hited, és a remény is messze szállt. Pedig az egyetlen és legfontosabb, hogy az legyél, akivé váltál.
-
Sosem értettem, minek interjúzni egy íróval közvetlenül a könyve megjelenése után (...). A nyilvánvaló marketingcélját értem, de egyébként az egész értelmetlen. Amit el akart mondani, jó esetben ott van a könyvben, ha abból nem világos, az vagy az író hibája, vagy az olvasóé, de mindenképpen nagy baj. Kovács Krisztián
-
A szerelem nem lesz majd valamikor, nem napról napra érik. Nem. A szerelem nem lesz, hanem van. Egy napon, amikor nem is számítasz rá, amikor minden ugyanúgy indul, mint máskor, vagy éppen egy nagyon rossz, fárasztó nap után megérkezik, és tornádóként felkap. Nem tudsz ellenkezni, nem tudsz ellenállni. Õ az erősebb. Csak egyet tehetsz: engeded. Hagyod, hogy vigyen, repítsen, hogy szállj vele. És bízol benne. Nem véletlenül jött, nem véletlenül most. Mert ez nem csak vihar. Ebben a viharban van valami. Valaki. Valaki, akit vártál. Csitáry-Hock Tamás
-
Volt valami félreismerhetetlen az emberben, valami, ami csaknem kiabált, csak nem kellett süketen elmenni a parancs mellett. De "nem védekezni", az majdnem annyi, mint cselekedni, mint megtenni azt, amihez lusták vagy gyávák vagyunk, talán ez a legnehezebb, ez a beleegyezés a másik akaratba, melyet nem is eszméletünk, inkább csak személyiségünk belső, másíthatatlan törvénye parancsol nekünk. Márai Sándor
-
Akár egy halom hasitott fa, hever egymáson a világ, szoritja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s igy mindegyik determinált. Igy él a gazdag is, szegény is, igy szenvedünk te is meg én is s még jó, ha az ember haragja nem az embert magát harapja, hanem valaki mást, dudás a fuvolást, én téged és engemet te, - mert mi lenne, mi történhetne, ha mindig magunkba marna az értelem iszonyu karma? József Attila