Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
Az élet nem nehéz, nem válogatós, nem egyedi, és a sors semmilyen szerepet nem játszik benne. A szerves tudatosság gázt hörpölő gokartját berúgni egyszerû feladat: elég lelökni egy dombról, és nézni, ahogy az egész spontán berobban. Az élet létre akar jönni. Nem bírja ki, hogy ne jöjjön létre. Az evolúció csak a startpisztolyra vár, és úgy toporog, mint egy hullámvasútnál sorban álló gyerek, aki annyira akarja már látni a színes fényeket, a hangos zenét és a fejjel lefelé fordulást, hogy szinte összepisili magát, pedig még a jegyet sem vette meg. Catherynne M. Valente
-
Alapjában véve jó ember vagyok, vagy nem vagyok elég jó? Eleve bennem van a jóság, vagy az olyasvalami, aminek eléréséért keményen meg kell küzdenem? (...) Ha komoly probléma merül fel, összeomlok, vagy nekiveselkedem, hogy megoldjam? Szenvedő típus vagyok, szeretetre méltó vagy másokon élősködő? A válaszok, amelyeket ezekre a kérdésekre adunk, formálják, alakítják a térképet, amelyet lelki "zsebeinkben" magunkkal hordunk. Belőlük alkotunk képet arról, hogyan mûködik a világ, milyenek az emberek, kik vagyunk, mit fogunk és mit nem fogunk megkapni életünk során. Daniel Gottlieb
-
Akarni egy nőt szépségének és szellemének teljes tündöklésében, egy nőt, aki rendelkezik magával, aki öntudatos és merész, s akit ez még szebbé és kívánatosabbá tesz, aki szabadon, önként, fölényesen dönt a sorsáról; kívánni ezt a nőt, szeretni úgy, amint van, és szenvedni mégis amiatt, hogy nincs meg benne se a gyermeki együgyûség, se a sápadt ártatlanság, ami, ha megvolna benne, visszatetszene; kívánni tőle, hogy az legyen, aki, s ugyanakkor ne legyen az, aki; imádni úgy, amilyenné az élet tette, és amellett keserûen fájlalni, hogy az életnek, amely szépségét kiformálta, köze van hozzá, ó, ez lehetetlen állapot. Anatole France
-
- A tévében miért ilyen csodálatos minden? És miért jó mindig minden mindenkinek? Tényleg van ilyen? (...) - Mert a televízió ablak egy másik világra. Csodaország varázslatos birodalmába. Ott minden nagyon-nagyon hasonló ahhoz, ami nálunk van, mégis minden más. Ott az emberek mind boldogok, és mindenkinek minden sikerül. És mindenkinek van elég pénze. Dmitry Glukhovsky
-
Miért hord mindig minden férfi maszkot? A pillanat miért mindig elszalasztott? Miért vágja minden férfi át a nőket, És miért várjuk mégis újra vissza őket? Ha visszajön, aztán újra lelép, Ha az összes utolsó, gyáva, szemét, Miért rezegteti meg úgy a szívünket, Mint üvegben a málnazselét? Miért kérdezzük, miután tovatûntek: Látlak-e még? Látlak-e még? Varró Dániel