Téma
Orvosok és ápolók idézetek
-
Aki álmodott, álmodik tovább. Nem mond le a csábító mélységről, a kifürkészhetetlen vonzásról, tiltott vidékre merészkedik, megkísérli megérteni a felfoghatatlant, látni a láthatatlant; újra meg újra visszatér hozzá, elszántan nekifeszül, lép egyet előre, aztán még egyet; így hatol be az ismeretlenbe, hogy ott a végtelen gondolatok elképesztő bőségére leljen. Victor Hugo
-
A múltat is teremteni kell... egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják... Valamirevaló múlt megteremtéséhez néha nagyobb erő kell, mint a jövőéhez: mindent pontosan a helyére kell tenni. A rosszul elrendezett, rosszul megírt múlt föltámad, visszajár, állandóan zavarja az embert. A megíratlan idő meg egyszerûen el se megy; ködszerûen üli meg a tájat és az elmét. Illyés Gyula
-
Szeretnék jó lenni, mert érzem, hogy a jóságtól jobban vagyok, úgy mint a mellbeteg a fenyőinhalációtól. Jó akarnék lenni. De hát lehet jónak lenni? Mennyire lehet jónak lenni? Úgy nézem, hogy a jóság után szaladok és itt-ott az árnyékába hághatok csak, egy pillanatra. Úgy képzelem, hogy a jóság magasság, és mikor jó szeretnék lenni, akkor lábujjhegyre állok és a felnyújtott kezemmel az eget akarom megfogni. Úgy is képzelem, hogy a tengerbe dugom a karomat és markolászok a vízben a jóság után, pedig a jóság a tenger feneke alatt van elásva. Szép Ernő
-
Az olyan emberek, akik megbotránkoznak egy erős kifejezésen, gyáva kutyák, mert elképednek a való élettől, és éppen az ilyen gyönge emberek ártanak a legtöbbet a kultúrának és a jellemnek is. Ezek túlérzékeny babák gyülekezetévé nevelnék a nemzetet, egy olyasféle álkultúra önfertőzőivé, amilyet Szent Alajos képviselt, róla ugyanis azt írja Eustachius barát, hogy amikor Szent Alajos meghallotta, hogy egy férfi kiereszti a szeleit, mindjárt sírva fakadt, és csak egy imától vigasztalódott meg. Jaroslav Hasek