Testvér idézetek

Földi szó nem dúlná szét boldogságunk, A ránkviharzó tenger dühe sem, Hegyek csúcsába kapaszkodna vágyunk, S ha közénk dőlne lángolón a menny, A csillagok közt vetnénk meg a lábunk. Elizabeth Barrett Browning

Szent, tiszta kedélyállapot, melyben érzésünk ringat és sodor - földi alkatunk lélegzése is szinte szûnik, testünk elalszik és magunk élő lélekké változunk, míg szemünk, melyet összhang ereje nyugtat s mélységes, hatalmas öröm, a dolgok leglelkébe lát. William Wordsworth

A halál egyáltalán nem olyan rettenetes lény, mint ahogyan ostoba emberek hiszik. A halál nagy megnyugvás, csendesség. A halál olyan, mint egy jóindulatú óriás, amely, igaz, hogy letipor fenyőerdőket, és igaz, hogy tovább megy az északnémet síkságon is, csak akkor már szárazság a neve. A tisztességes halál jókedvû, nyugodt és csendes.

Régi napórán fura holdsugár - hol van a pontos idő?

A szerelmet leginkább a bensőséges barátság őrzi meg. Mert ha a lángolás fokozatosan szelídül is, azok, akik igazi jó barátok, holtig vállalják egymást, és meghitten élnek együtt akár ötven-hatvan esztendeig is.

A tudomány bányászai (...) sötétben indultak, apró lámpásokkal, s íme lassankint a világosság bányájában találják magukat. Minden csákányütésre új fény ragyog elő. Gárdonyi Géza

A valódi gonosztevők nem rokonszenveznek mások szomorúságával, hanem lubickolnak benne. Melissa de la Cruz

Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sírás. Honoré de Balzac

Amikor a fejedben múltad képeit nézed, mi a valóságos? Amikor a jövő ködében vágyad képeit nézed, mi a valóságos? Amikor a jelenben a körülötted lüktető világot nézed, mi a valóságos? A Figyelem. S ki az, aki a múltban és a jelenben is létezett? Te, kinek figyelnie rendeltetett.

Miért kergeted csupán a messze boldogságot, Hisz itt van egy lépésre, tán te meg se látod, Csak szívedben keresd, ne kint a nagyvilágban, Van édes boldogság minden kis szál virágban.

Legyünk megértők a fiatal írókkal, akik mindaddig fiatal írók maradnak, amíg a helyüket keresik a társadalomban, általános érvényûnek tartják a közérzetüket, jogosaknak az igényeiket, és megváltoztathatónak a világot. S ha a viselkedésüket olykor barátságtalannak érezzük, elég, ha megsúgunk nekik egy titkot: ne tévessze meg őket, hogy a látásunk megromlott, a járásunk lassú, és a hangunk öreges. Ez csupán a látszat. Mi is mindannyian fiatal írók vagyunk. Kardos G. György

A pánik voltaképpen a félelemtől való félelem. Szilágyi Ákos

Vívódunk, szenvedünk, mégis hiszünk abban emberek maradunk véres zivatarban; lelkünk őrtüzein fényes fáklyák égnek s békét hirdetnek a lázas mindenségnek.

A tömegek sohasem lázadnak fel önszántukból, és sohasem lázadnak fel csupán azért, mert el vannak nyomva. Amíg nincs lehetővé téve számukra, hogy mértékük legyen az összehasonlításhoz, igazában soha nem is fognak a tudatára ébredni annak, hogy el vannak nyomva. George Orwell

A nappali álmok velünk maradnak, amíg megvalósulnak. Ha nem valósulnak meg, akkor életünk végéig kísérnek és kísértnek. Cseh Katalin

Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző Fénnyel jársz egyedûl. Vörösmarty Mihály

Hiába világít egy-két szálldosó bogár a nádszálak között, ha lent a sár mindent megesz. Szív Ernő

A halál (...) csak egy pillanat. Könnyebben elragad, mint az álom. Joanne Kathleen Rowling

Amikor a hazafiság régebbi válfajainak helyébe a nacionalizmus lép (...), a polgárok saját polgártársaik között keresnek ellenségeket. John Lukacs

Úgy gondoljátok, hogy a hit nevében legyőzitek az éneteket; voltaképp azonban arra ácsingóztok, hogy átmentsétek az örökkévalóságba, mert nem elégedtek meg az itteni időtartammal. Beképzeltségetek a kifinomultságával túltesz minden evilági becsvágyon. A tietek mellett a dicsőségről szőtt álmok melyike ne bizonyulna füstnek és csalásnak? Hitetek voltaképp a nagyság kábulata, amit a közösség csak azért tûr meg, mert rejtekutakon lopakodik; kizárólagos rögeszmétek, hogy porból vagytok: az időtlenségre vágytok, s emiatt üldözitek az ember porhüvelyét szerteszóró időt. Emil M. Cioran