Téma
Testvér idézetek
-
Kibe vagy szerelmes? Akiben az álmod és a valóságod egybeesik. És ez addig tart, amíg így van. Utána jön a kiábrándulás. A csalódás nem egyéb, mint hogy ez a kettő szétesik. Az álom még tartana, de a valóság sajnos nem az! Egy ideig még próbálsz álmodni, de egyre inkább látod, hogy nem az! A valóság nem fedi az álmodat! Müller Péter
-
Születésünktől fogva elkezdünk rohanni. Egyik láb a másik elé és minden lehetséges. Természetesen mindez hülyeség. Az igazság az, hogy a fejlődéstől a forradalomig a dolgok nem változnak fokozatosan, hirtelen nagy lépésekben változnak. (...) Az élet egy folyamatos sorban állás, várakozva a következő nagy ugrásra.
-
A galaxisokról és a kozmikus sugárzásról olvasni azért is jó, mert megnyugtat, és könnyebben tudok levegőt venni. Ha az univerzumba helyezem önmagam, akkor mindjárt a megfelelő szögben látok minden mást is. Csillagpor vagyok. Amely aranybarna színû. Csak egy apró morzsa vagyok a hatalmas mindenségben.
-
Mindig is csak arra vágytam, hogy biztonságban meglapulhassak, hogy valaki őrködjön felettem, hogy beáshassam magam egy anyaméhszerûen meleg helyre, és meglapulhassak ott, elrejtve az ég közönyös tekintete és a zord levegő ártalmas érintése elől. Ezért jelentett számomra mindig menedéket a múlt; egy olyan helyet, ahová lelkesen térek meg, hogy kezemet összedörzsölve lerázzam magamról a hideg jelent és a még hidegebb jövőt. John Banville
-
A várakozásban azonban akaratunknak csekély szerep jut; várunk ha nem akarjuk is; tetteink helyzeti ereje következtében még akkor is kitartunk, amikor értelme elmúlt, s céltalanul is várunk egy ideig. Hiábavaló leskelődés, ostoba álldogálás - ki nem ismeri? - amikor hasztalanul vesztegetjük értékes időnket, olyasmi után bámulva, ami egyszer s mindenkorra eltûnt. És mi mégis makacsul visszavárjuk. Nem tudjuk, miért állunk még mindig ott, ahol állunk, de nem mozdulnánk a világért sem. Amit buzgalommal kezdtünk, türelemmel folytatjuk. Gyötrő szívósság, holtra fáraszt. Victor Hugo
-
A könyv, amely mindenütt jelenlevővé varázsolta a szellemet, megteremtette az emberiség lelki közösségét. A könyv, amely nemcsak a teret hódította meg, hanem béklyóba verte a térnél is nagyobb ellenségünket, megállította az időt. Ennél nincs nagyobb csoda. Mindig a legegyszerûbb dolgok a valódi csodák. Kosztolányi Dezső
-
Ti is féltek, körbeálltok engem, készen arra, hogy rám ugorjatok, de érzitek, hogy körülöttetek is állnak, készen arra, hogy rátok vessék magukat, és így tovább, ott vannak körülöttük is, aztán meg azok körül is, onnan már egyáltalán nem látszom, de ti se látszotok, és azok a nagypofájúak se látszanak a hatalmas fegyvereikkel, és tök mindegy, hogy most engem szétszedtek-e, vagy sem, mert ott, ahol mi még csak porszemek se vagyunk, egészen kint, ott van az igazi élet. Selyem Zsuzsa
-
Próbáld megérteni azt, amit csak sejtesz, hogy a remény emberként szép csak, hogy a jóság életként igaz, hogy az igazság csak emberi arcként érthető meg, ha kinő az álmok lombjai közül és megsejted az égbolt színeit a felhőn túl is. Ez az élet nemcsak sejtelem, hanem igazi jelenlét is, nem félelem többé, nem üres várakozás.
-
A könnyek sokfélék. (...) A testi fájdalom könnye bőséges, de nem elég meleg, a bánat könnye forró, és szinte nem cseppekben jön, hanem ömlik és zuhogva hömpölyög alá az ujjak között, melyekbe az arc szemérmesen eltemetkezik. Hasonlít ehhez a boldogság könnye, de ez nem rejtőzik el és hamarább elapad. Ezek rokonok, aminthogy rokonok a sírás és a nevetés általában, s rokon az öröm és a bánat, rokon a szeretet és a gyûlölet. A düh könnye egészen picike, és gonoszul megül a szem sarkában. Néha csak egy van belőle. A meghatottság könnye diszkréten, finoman alácseppen. Nagyon szép a szerelmes asszonyok zokogása, és az anyáké. Ezt a kettőt Isten egyenrangúnak veszi az imádsággal. Ezek olyan őszinték és fájdalmasak, mint a gyermekbőgés. Az erőszakos, álnok, apró és szétfolyó könnyeket, az álszenteskedés könnyeit - hogy nyögni kell, míg végre kijön - káromkodásnak számítja. Annál szebbek a befelé hullók, amelyektől ég a szem és elnehezedik a mell; vigasztalan az öregemberség szüntelenül folydogáló könnye, amely a nyomorúság híg vizéhez hasonlít. Ó, a könnyek sokfélék. Török Sándor
-
A cigányok a föld borsa. Ez a távoli Indiából érkező erős fûszer minden konyhában megtalálható. Nem kell belőle túl sok a levesbe, de hiányozna, ha egy csipetnyit sem tennénk bele. Fekete szemû, lángoló érzésû, könnyen meghatódó, ízes és furcsa beszédû, gazdag szívû cigány testvérek, szeretni foglak benneteket.