Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

A gomb csak ingemről szakadt le, de én, mindenről leszakadtam. Anya! sorsom bûvös szövője! Miért hagytál így egymagamban?

Keszei István
🐶 Kutya 🌱 Bölcsesség
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Rongyos lett az ingem, foldozd meg. Rövid az örömöm, toldozd meg. Kösd meg a nyakkendőm, kibomolt. Emeld fel a szívem, leomolt. Páskándi Géza
  2. Bûvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerû káprázattá változtatta, éppúgy, mint a szerelem. Marcel Proust
  3. Tapintom magam. Ugyanaz? Fej. Karok. Lábak. Mi szökött el, hogy üres a tapintható? magamtól mikor? ki lökött el? Hogy kicserélt egy pillanat, hogy lehet, hogy észre se vettem? Mindenki így él? vagy csak én, ily tudatlanul, meglepetten? Hajnal Anna
  4. Minden lehetőségem megadatott, hogy kihozzak valamit az életemből, és minden lehetőséget elszalasztottam. Saját gondatlanságom és szerencsétlenségem folytán a világ eltávolodott előlem, úgyhogy teljesen logikus, hogy én is eltávolodjam tőle. Matt Haig
  5. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam! József Attila
  6. Csak önmagam tartom bilincsen, Önmagam számára nincs lángom, Szivem, reményem, hangulatom, Erőm, bizalmam, csókom nincsen. Ady Endre
  7. Hazajöttem ismét, de lassan újra távol, ne akarj megvédeni a nap árnyékától. (...) Anya, a dolgok már mások, mint régen, mikor a térdeden ültem, kezünk kéz a kézben. Ó, anya, már nem vagyok az a bébi, merj hát elengedni, és hagyj egyedül élni. Kovacs
  8. Miféle világ ez körülöttem, S hová lettek az álmaim? Nem maradt semmim, Te vagy talán az egyetlen. Ismerős Arcok
  9. Lemondtam minden világi boldogságról - de azért fáj, hogy ennyire egyedül állok a világban! Lenkey János
  10. Mindennapi örömöm voltál, és mégis eltûntél az idő vadonjában. Szétfoszlottál a semmiben. Már nem tudom, hogyan és miért. Jelenj meg újra, teljes valóságodban. És bocsáss meg mindent. Nélküled a semmi vár reám. Az vár reám, hogy mint elanyátlanodott lélek éljek ebben a kietlen világban.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat